Nagyon kis vállalkozó kiszolgáltatottsága – avagy a szabad rablás, mint gazdasági rend

- Jó napot kívánok, Nagyon Kis Vállalkozó vagyok az NKV Bt-től, és sajnálattal láttam, hogy még ma sem érkezett meg a bakszámlánkra az egy hónapja kiállított számlánk ellenértéke.

- Ja, NKV Bt.? Fönn van a pénzügyön a számlájuk, sajnos, a vezérigazgató úr szabadságon volt, s közben a síeléskor a lábát törte, még mindig kórházban van. Az ő aláírása nélkül pedig nem fizethetünk.

- Helyettese nincs, aki aláírhatná a számlát?

- Van helyettese, de annak nincs aláírási joga, mert a vezérigazgató úr ragaszkodik hozzá, hogy minden bejövő számlát lásson, hogy fölöslegesen ne fizessünk ki semmit.

- De, bocsánat, mi közöm nekem a vezérigazgató úr lábtöréséhez? Egyébként már csak a saját érdekemben is mielőbbi gyógyulást kívánok neki. Én becsülettel, pontosan elvégeztem a megrendelt munkát, talán joggal várhatom el, hogy pontosan megkapjam az érte járó pénzt is, nem gondolja?

- Magának igaza van, de én nem tehetek semmit, én csak a titkárnő vagyok, azt nem tehetek semmit, amire utasítást nem kapok. Megértem én, de sajnos, amíg a vezérigazgató úr nem jön vissza a betegállományból, addig nem fizethetünk ki semmit. A megértését kérem, és még néhány hét türelmét.

- Addigra lejár a következő számla is. Talán egyszerre fizetik?

- Nem, egyszerre biztosan nem. Beérkezési sorrendben fizetjük a számlákat, s a belső szabályaink szerint egy napon a megrendelt munkákra csak adott keretösszegből fizetünk, s amelyik számla ebbe nem fér bele, átcsúszik a következő hétre, mert mindig csak szerdán utalunk.

- Nagyon pontos, részletes belső szabályzatuk lehet. Csak éppen a kötelezettségeket nem veszik figyelembe. Tehetik, hiszen „erősebbek”, tudják, hogy a hozzám hasonlók már csak az összeg miatt sem fordulnak bírósághoz, a mi számláinkat könnyen tologatják, úgysem lesz következménye. Szégyelljék magukat!

- Kikérem magamnak ezt a hangot! Ha sokat ugrál, még várhat egy ideig, ezt megígérhetem. Viszonthallásra!

2.

- Jó napot kívánok! Nagyon Kis Vállalkozót keresem, X.Y. vagyok a Z+Zs Banktól. Személyének beazonosításához kérem anyja leánykori nevét és a születési dátumát.

- A.B., 1900. nulladik hó 42.

- Rendben. Felhívom figyelmét, hogy beszélgetésünket biztonsági okokból rögzítjük. Ön hitelszerződést kötött velünk, s számlája egyhavi elmaradást mutat. Mikor kívánja rendezni a számláját, felhívom a figyelmét, hogy 25-én, azaz holnapután esedékes a következő törlesztő részlet is, és az akkor már dupla összeg.

- Igen sajnos, tudom, de mivel vállalkozó vagyok sajnos, én is csak abból a pénzből tudok fizetni, ami befolyik a számlámra. A legnagyobb megrendelőm lassan ugyancsak kéthavi csúszásban van, és ami máshonnan bejön, az élelemre sem nagyon elég, nemhogy a közüzemi számlákra vagy hiteltörlesztésre.

- Megértem, és sajnos, nem ön az egyetlen. De minket köt a banki szabályzat, nem lehetünk elnézőek. Ha a három hónapot meghaladja a tartozás, és nem tudja záros határidőn belül rendezni, úgy kénytelenek leszünk felmondani a szerződést, s végső esetben jogi úton behajtani a tartozást.

- Tudom, de mit tegyek? A nincsből nem tudok fizetni. Ez van. Viszonthallásra.

Nagyon Kis Vállalkozó tehát (legalább) kétszeresen is kiszolgáltatott. Munkahelye is csak úgy van, hogy, csinált magának, alapított egy betéti társaságot, s elvállal minden munkát, olyat is, ami nem éri meg. Nem mondhat nemet egyetlen felkérésre sem. Így heti 55-60 órát dolgozik, és még örülhet, ha kifizetik. Tőle viszont pontosan kérik a villany, a gáz stb. árát, s ha nem fizet, jön a szankció. Könyörtelenül.