A nap végül a sötétség hónapjai után felülkerekedett a horizonton az Arktisz környékén. Ez azt jelenti, hogy az az úszó jég, ami minden télen eltömi a világ legészakibb tengereit, elkezd kilazulni, és ez azt jelenti Christopher Zappának, hogy ideje indulnia Ny-Alesund városába, Svalbard Archipegalóban, egy szigetcsoportra félúton Norvégia északi csúcsa és az Északi-sark között.

Zappa egy óceanológus, a Kolumbia Egyetem Lamont-Doherty Föld Obszervatóriumánál, és azon fáradozik, hogy megértse, hogyan törik fel a jég, és olvad meg, és ehhez egy 21. századi technológiát hív segítségül. Zappa tudósok azon kis csoportjába tartozik, akik utat törnek az „ember nélküli légi rendszerek” használatával, a kampány során igyekeznek jobban megérteni a Föld éghajlatváltozását.

Svalbard ideális hely Zappa tanulmányaihoz. A szigetek közel fekszenek Farm Strait-hez, ahol a Jeges-tenger kiömlik az Arktiszból, jégtörés és olvadás áprilistól szeptemberig. Szeptemberben a jég lecsökken az évi minimális mennyiséghez – a minimum drámaian lecsökkent az 1970-es évek óta, főleg a globális felmelegedés eredményeként.

A nyílt víz, nyeli a napenergiát, ahelyett, hogy visszasugárzódna, így fűti a bolygót.

Az utolsó két áprilisi héten és május első hetében, Zappa munkatársaival együtt tovább dolgozik.

„A műholdas megfigyelések fontosak, de csak nagyjából adnak képet, mennyi jég lehet a területen.”-mondja Zappa. A kutatóhajók már közelebb jutnak, de csak tudósoknak engedik meg, hogy közelebb férkőzzenek a területhez.

Zappa állítja az olvadást könnyen tudják majd tanulmányozni ezekkel a légi kutatórepülőkkel.

Mérföldek százait képesek berepülni a jég és óceán fölött.

Amíg meglévő eszközeiket ezeken a repüléseken a Jeges-tenger változásaira fókuszálják, ezzel együtt „a technológia a világon mindenütt használható.” – nyilatkozta Zappa.

Az egyenlítőnél is használható például, hogy az ottani jelenségeket lehessen tanulmányozni.

A technika tehát sokrétű, több helyen is alkalmazható a tudósok nagy örömére.

Forrás: Live Science