A világ szakértői több százoldalas publikációkban vitatkoznak évek óta arról, hogy a technológia fejlődése pozitív vagy negatív hatással van-e az emberiségre. Felsorakoztatják az érveket és ellenérveket, de végül nekik is be kell látniuk, hogy ez egy olyan témakör, amiben nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy a technológia önmagában rossz-e vagy jó. Lényegében ebben a kérdésben az dönt, hogy mire használják fel az adott technológiát az emberek.

Az vitathatatlan, hogy a technológiai fejlődés több fronton is megkönnyítette az emberek életét. Az egyik terület, ahol a legnagyobb hatást kifejtette a technológia az az emberek közti kommunikáció, hiszen eltűntek a földrajzi távolságok a kommunikációs partnerek között: csupán két, internetes kapcsolattal bíró elektronikai eszközre van szükség, hogy ismét hallhassák, olvashassák, vagy éppenséggel láthassák egymást.

Az okos eszközök azonban egy olyan állapotot idéztek elő az emberek számára, amire azelőtt az emberiség történetében sosem volt példa: az emberek immáron folyton fenn voltak az éterben, és kapcsolatban álltak virtuálisan mindenkivel. Ez az állapot pedig fokozatosan alakítja át az eddig ismert emberi kommunikációt, aminek eddigi állomásai közé bekúszott az úgynevezett virtuális távolság.

Ennek a virtuális távolságnak a mértéke nagyban befolyásolja az emberi viselkedést. Minél nagyobbnak érzi az ember ezt a távolság érzetet, annál bizalmatlanabbá válik a társaival szemben: megtartja magának a gondolatait, és nem fejti ki őket, ami például nemcsak a barátokkal való kommunikáció eredményességét csorbítja, de egy munkahely teljesítményét is visszaveti.

A virtuális távolság legnegatívabb hatásait a gyerekeken érhetjük tetten. Egy kisgyermek ugyanis a felnőttek - leginkább a szülei - viselkedési mintáin keresztül ismerkedik meg a világgal, tanulja meg kifejezni érzelmeit, gondolatait. Önmagában a technológia segíthet a gyermek fejlődésében, azonban ha ez a bizonyos technológia felváltja a személyközi kapcsolatok jelenlétét, akkor a gyermek kommunikációja több fronton is sérülhet: az élőbeszéd érzelmek átadása helyett személytelen dolgok közlésére fog fókuszálni, tehát a gyerek nagy valószínűséggel szemkontaktust vagy egy hosszabb beszélgetést sem lesz képes fenntartani.

A gyerekeken nem lehet számon kérni olyasmit, amit meg sem tanultak vagy meg sem tapasztaltak. A felnőttek felelőssége, hogy utódaik ne csak azt lássák rajtuk, hogy folyton az elektronikai eszközeiket nyomogatják, hanem hogy átélik a pillanatot, és valódi kapcsolatot hoznak létre a körülöttük lévő emberekkel.

A virtuális távolság jelensége még merőben új, így a felnőtteknek sincs könnyű dolga megbirkóznia az ezzel együtt járó újszerű hatásokkal. Nekik is meg kell tanulniuk ezzel együtt élni. Azonban annyi tudatossággal már most kell rendelkezniük, hogy eldöntsék, milyen példát akarnak állítani gyermekeiknek.

Forrás: The Conversation