Mostanra, hogy a web 2.0 lassan a második évtizedébe lép, már egyre több a tudatos felhasználója a közösségi oldalaknak. Egyre többen védik meg adataikat az idegenek elől, és sokan talán már azt is észrevehetik magukon, hogy nincsen folytonos közlési kényszerük arról, hogy éppen mit csinálnak. Ez a tudatos odafigyelés egy jó kezdetnek minősül, azonban arról keveseknek van fogalma, hogy az általunk gyártott információ csak a jéghegy csúcsa, ami a rólunk létező információhalmazt illeti.

A Carnegie Mellon University kutatásában arra voltak kíváncsiak a kutatók, hogy az emberek hogyan viselkednek, ha tisztában vannak vele, hogy mennyiszer kérik le az adataikat. Sokan meghökkentek a tényleges számok láttán.

A háromhetes vizsgálat első hetében összegyűjtötték az alkalmazások viselkedési adatait a résztvevő 23 ember számára, miközben ugyanúgy használták okostelefonjaikat, mint addig. A második héten úgynevezett „permission managert” (engedélyező menedzser) adtak a kezükbe, azaz egy olyan alkalmazást, mellyel szabályozni tudták, hogy mely alkalmazások milyen információhoz férhetnek hozzá. A harmadik héten pedig már naponta kaptak részletes biztonsági üzeneteket a permission managertől azzal kapcsolatban, hogy milyen gyakran, és milyen konkrét adatokat kértek le az alkalmazások róluk.

Néhány üzenet igazán riasztóan hatott a címzett számára.

„Az ön tartózkodási helye 5 398 alkalommal lett megosztva a Facebookkal, a Grouponnal, a Go Launcher Exszel és hét másik alkalmazással az elmúlt 14 napban” – szólt az egyik üzenet.

Egy másik résztvevőre is hasonló számadat várt az egyik nap, melyet olvasván érthetően kiakadt.

„4,182 alkalom – most komolyan, ezek viccelnek?! Úgy éreztem, mintha a saját telefonom követett volna. Rémisztő volt. Ez a szám borzasztóan magas!”

Bár az ingyenes alkalmazások feltüntetik a felhasználók számára, hogy az általuk összegyűjtött adatokat továbbítják másoknak, ezt természetesen sokan nem veszik figyelembe, vagy nem vesznek róla tudomást. A tanulmány arra volt kíváncsi, hogy a permission managerek és a figyelmeztető üzenetek mennyire hatékonyak az adatbiztonságot illetően.

A kutatók azt figyelték meg, hogy miután a felhasználók az első napokban beállították a permission managerben, hogy mely alkalmazások mihez férhetnek hozzá, nem törődtek azt követően az adatbiztonsággal. Ugyanakkor a figyelmeztető üzenetek után a felhasználók visszatértek a napi szabályozásra, és jelentősen javítottak adataik biztonságán.

Azonban a kutatók kihangsúlyozták, hogy a figyelmeztető üzenetek önmagukban kevesek lehetnek, főleg ha valaki több tucatnyi alkalmazást pihentet az okostelefonján, mert ilyen esetben egyszerre túl sok hozzáférést kellene beállítania, ami bizony időigényes. Erre lehet megoldás a személyre szabott biztonsági asszisztens programok, melyek egy rövid kérdőív kitöltését követően már automatikusan meg tudnák állapítani, hogy mely adatokat osztanánk meg másokkal, és melyeket nem.

Persze mindezek után eleve kérdéses, hogy létezik-e egyáltalán olyan alkalmazás, melyben nyugodt szívvel megbízhatnánk.

Forrás: Carnegie Mellon University