Ez a szokás leginkább a középosztály családjainál terjedt el, mivel a viktoriánus korban igen nagy volt a csecsemőhalandóság, így a halál is mindennaposabb dolognak számított, mint most, a 21. században. Miután feltalálták a daguerrotípiát, igen sokszor hívtak fényképészeket családi ünnepekre, esküvőkre, bálokra és igen, miután egy családtag vagy gyermek elhunyt.

A posztmortem fényképészetnek saját művészeti ága alakult ki, a fotográfusok igen leleményes módon oldották meg, hogy az elhunytak szinte élőnek tűnjenek a fényképeken. Sokszor a lezárt szemhéjakra sminketek szemeket, így az elhunyt "belebámult a kamerába". De az is előfordult, hogy úgy ábrázolták az embereket, mintha csak aludnának. Népszerű volt, hogy a családtagok körbeállták a halottat és kitámasztották hátulról vagy ülő helyzetben támasztották meg, így olyan felvétel készült, mintha csak egy egyszerű családi portéhoz pózolnának.

Csecsemőket előszeretettel fotóztak koporsóban, úgy, hogy a testvérei körbeállták vagy éppen az anyja tartotta a karjában, s "dajkálta". Az elhunytak kezébe adták kedvenc tárgyaikat, könyveket, tükröket vagy bármit, ami sokat jelentett neki, s így az élet illúzióját teremtették meg. Esztétikailag fontos volt, hogy a halott "szép" legyen a képeken, így a legjobb ruhájába öltöztették, a gyereklányok mellé szép babákat ültettek, sőt egy időszakban még ki is pirosították az arcokat, ahogy az a fotózási utómunkálatoknál elterjedt volt, lévén a képek még fekete-fehérek voltak, így az arc vagy a száj színét csak később tudták ráfesteni a megörökített arcra. Bármennyire is ijesztőnek tűnik számunkra ez a szokás, a kor emberei ezeket csak emléknek szánták. A szokás csak Európában honosodott meg, nem jutott át a tengeren túlra. Egészen a 20. század elejéig készítettek ilyen képeket, majd lassan kiment a divatból.

És ez a szokás, ha jobban belegondolunk, a mai napig fennmaradt, csak más formában. Főleg falvakban, ahol még mindig divat vagy épp elvárás a nyitott koporsós temetés, ma is készítenek fényképet a ravatalon fekvő elhunytról. Ennél elterjedtebb az a gyakorlat, hogy a temetésen a család körbeállja a felkoszorúzott sírt és úgy készítenek fényképet. Számomra ezek a szokások értelmetlenek, de valakinek ez tényleg egy fontos emlék.

http://hu.blastingnews.com/showbiz-tv/2015/08/tenyleg-eljon-dr-lecter-utolso-vacsoraja-00507711.html

http://hu.blastingnews.com/szorakozas/2015/08/eszak-koreaban-meg-az-orak-is-mashogy-jarnak-00508655.html