Az előző cikkben vázolt szurkálós alkotásokat tovább is fejleszthetjük, ha kivarrjuk.  http://hu.blastingnews.com/szorakozas/2015/07/feszultseg-levezetese-szurassal-00480089.html

 A XVII. században angliai takácsok találták fel ezt az újfajta szövési technikát, melyet geometriai számítással, falapokra vert körmöcskékre feszített fonalszálakat használtak. Ezeket a nagyméretű alkotásokat belső terek díszítésére alkalmazták.

Mary Everest Boole matematikusnő 1904-ben írt a fonalgrafika matematikai elméletéről, iskolai felhasználásáról. Ha az ő szórakoztató és kreatív módszereivel oktatnák  a matematikát, valószínűleg sokkal jobban megértenék és megszeretnék  a gyerekek a matekot.

Az 1970-es években hazánkban is nagy divatja volt a katonaságnál a kiskatonák által készített fonalgrafikának. Ezek a mértani pontosságú képek,  általában falapba vert szegekkel készültek, melyekre színes fonalakat feszítettek. Ez a technika a számítógépek elterjedésével kezdett lanyhulni. Kevés programozói ismerettel sokkal egyszerűbb volt kinyomtatni a gép által generált, szép színes ábrákat, mint kézi erővel szegeket verni és fonalakat huzigálni.

De mégis a számítógép hozza előnybe újra, mert a tervezést sokkal könnyebbé teszi. Óvodások, kisiskolások egyszerű szív-mintákat hímeznek papírra anyák napjára, de sajnos később már nem találnak rá az oktatásban.  Mára viszont, mint megannyi „kreatív hobby” újraéledt. Ehhez nagyban hozzájárult Erica Fortgens 1990-ben megjelent könyve, melyet ennek a technikának szentelt, valamint még további 15 könyve, és rengeteg gyönyörű sablon fémjelzi keze munkáját.

Maga a technika roppant egyszerű, tervezzünk egyszerű mintát, pl. egy kb. 3x3 cm-es derékszöget 2 mm-enként bepontozunk. A kivarrni való minta pontjait átlyukasztjuk a kartonpapíron, vékony fonallal és vékony tűvel átvarrjuk. A kezdőöltést celluxszal vagy ragaccsal rögzítjük, lehetőleg ne rakjunk rá csomót! Minden öltés legyen feszes, de ne húzzuk a fonalat túl erősen, mert a papír szakadásához vezethet. Mivel elől-hátul dolgozunk hamar észrevesszük ha a fonal gubancolódik vagy csomósodik, ezt azonnal orvosolni tudjuk. Az utolsó öltésnél a szálat szintén celluxszal rögzítjük, de el is varrhatjuk az előző öltések között, természetesen a hátulján és nem a színén.

A kidobásra szánt rossz CD korongot is alávethetjük ennek az eljárásnak, kissé keményebb munkával, de gyönyörű csillogó felületén a fonalgrafika az újdonság varázsával repít az újabb alkotások és ötletek felé. Megemlíteném még a háromdimenziós változatot, a temari labdát, melynek alapja szintén a fonalgrafika. Kínából került Japánba a VII. században, igen nagyra értékelt kedves ajándék, mely a hűség és barátság jelképe.  Ez egyáltalán nem olyan mint a magyar similabda, amely fűrészporral volt kitöltve anno. A temari labdák régi kimonók selymeiből készül, melyet művészi szinten burkolnak be bonyolult geometriai mintákat adó selyem és aranyszálakkal.

Az interneten rengeteg mintát találunk, ha beírjuk a fonalgrafika vagy stringart szavakat a keresőbe. Aki szereti a geometriát és a matematikát maga is tervezhet bonyolult és csodálatos mintákat, végül is ez az igazi kreativítás.

A kreativításról