Gyakran fordul elő, hogy fényképezed magad? A legváltozatosabb, legbugyutább képekhez ragaszkodsz? Nem számít, hol vagy, fontos számodra, hogy megörökítsd magad legalább tucatszor? Nos, lehet, a szelfitisz névre keresztelt betegség áldozata vagy, melynek lényege – bevallottan vagy sem – az önbizalomhiány. Sok ezer fiatal lányt támadt már meg ez az alattomos kór, melynek egyik tipikus tünete a facebook-ra kirakott „tükörkép”. A divathullám mániájának tekinthető, amikor a tízévestől a 40-es korosztályig a szelfiző a tükröt fényképezi. Különböző, közel sem természetes tekintetek, esetlen mozdulatok kerülnek így megörökítésre, egyik kézben az okos telefonnal.

A szelfizés nem kimondottan Európa találmánya, de igencsak elterjedt a Kárpát-medencében is. Ha jól meggondoljuk, a közösségi oldalak népszerűségével arányosan nőtt a magamutogató fotók száma Magyarországon, sőt Kárpátalján is. Nemcsak a tényszerű közlésekről, örömteli pillanatok megosztásáról van már szó, hanem az üresség érzésének külső kivetüléséről, amit a pszichológusok aggasztónak tartanak. Komoly pszichiátriai szakemberek foglalkoznak a témával, a szelfitisz lehetséges következményeit boncolgatva.

Nemcsak az a gond, hogy mentális zavarról beszélhetünk a szelfimánia kapcsán, amit lelki kiüresedés okoz, vagy az elmagányosodás, de fertőző betegségről, mely az egészen fiatalokat, a 8-10 éveseket is érinti már. Veszélyforrást jelentenek ugyanis a végtelen számú megosztott fotók akkor is, ha az érintett napi szinten cseréli profilfotóit, törli albumait. A hozzáértők gyakran hangoztatják: ami az internetre felkerül, ott is marad. Nem számít, te törlöd-e vagy sem. Olyan, mintha kiengednéd a szellemet a palackból; hiába szeretnéd visszazárni, ha már nem a te kezedben van a hatalom…

Pont a hatalom kérdésére kell kitérni egy pillanatra. A fiatalok önbizalomhiánya kóros eseteket is takarhat, ezért nem árt a szülőknek odafigyelni a gyermekeik szelfizési gyakoriságára. A gyakran cserélt posztolt fotók belső konfliktust takarhatnak, aminek kezeletlensége szélsőséges viselkedést is kiválthat. Leggyakrabban mégis, a valóságban visszahúzódó személyek élik meg cselekvési kényszerként a szelfizést, persze a „menő” lányoktól és fiúktól sem áll távol az önfotózás. Van, aki percenként posztol fotót magáról, kommenttel ellátva, amire aztán furcsa reakciók is érkezhetnek.

A közösségi, facebookos baráti kör számára készített remekek az ellenkező hatást érik el hosszú távon, mint a fotók készítői-megosztói szeretnék. A népszerűség hajhászó versenyben, ami nyomás alatt tartja a mai fiatalokat, észrevétlenül kiszolgáltatják magukat egy külső hatalomnak, amire nem lesz befolyásuk. Ez a külső hatalom a világi hívságokat tömörítő internet, ami egyrészről szuper, más részről viszont félelmetes.

Talán a tudatlanság a legnagyobb veszélyforrás, ha arra gondolunk, hogy egészen apró gyermekeket is a világháló szabad használatára buzdítanak a felnőttek. Sajnos, elkerülhetetlen a szembesülés a „szörnyekkel”, és mire észbe kap az engedékeny szülő, a gyermek áldozatul esik a közösségi oldalak sokszor könyörtelen, cenzúrázatlan kommunikációs stílusának, a kéretlen tartalomnak. Elég egy pillanat, és az elme mélyen elraktározza a látottakat, regisztrálva egyes szóhasználatokat, pózokat és viselkedési sztereotípiákat.

Talán nem ártana elbeszélgetni egy kicsit otthon az internet felelős használatáról, kitérve a szelfizés ártalmaira, lehetséges, így csökkenthető lenne a fiatalokra leselkedő, hosszú távon mély nyomot hagyó „virtuális” veszély.

Csak remélhető: te nem szenvedsz a szelfitisztől és csak azt posztolod ki magadról ritkán, amiről tudod, ízléses és illedelmes. Így legyen…