Amikor belépett a boltba, még halvány lila dunsztja sem volt, hogy mit fog aznap főzni. Ez bizony – a rendelkezésre álló pénzen kívül – azon múlik, hogy a hentes pultban milyen választékot talál, miféle disznóság, marhaság vagy csirkeség mozgatja meg a fantáziáját. Botcsinálta szakács szeme most éppen egy csinos kis combon akad meg – huncut, aki karcsú női lábra gondol – mellette pedig ott sorakoztak szépen, párban a debreceniek. Mármint a kolbászok. S Botcsinálta szakács fejében már meg is született az ötlet: mokány kis tokány lesz a húsból.

Mikor hazaér, még csönd van, a család még az igazak álmát alussza. Van idő pár falatot bekapni, mielőtt nekilát az ebéd elkészítéséhez. A vásárlás előtt már reggelizett, így megteszi egy májkrémes zsömle is, egy kis mustárral, hagymával megbolondítva.

Három fej vöröshagyma és négy kövér gerezd fokhagyma megpucolva, apróra vágva várja, hogy a csíkokra vágott bükkfán füstölt szalonna egy kicsit megpiruljon. majd zutty, bele a forró zsírba. Só, bors, majoránna, kurkuma, őrölt kömény, sertéshús fűszerkeverék követi. Pillanatnyi ötlettől vezérelve egy leheletnyi chiliport is szór még bele, s reméli, nem lesz túl csípős tőle az étel. Fakanállal jól elkeveri, s mikor már üveges a hagyma, jöhet az ugyancsak csíkokra vágott hús meg a felkarikázott debreceni kolbász. Két kiskanál mustár és fele annyi piros arany is kerül a fazékba. Állandó forgatás mellett fehéredésig süti a húst, majd felönti vízzel. Most már szusszanhat, bár a mű még nem készült el, az alkotó pihen egy kicsit, s hagyja, hadd főjön, időnként megkeveri. Mikor már érzi az illatát, belegondol, hogy milyen idegnyugtató időtöltés is a főzés. Ilyenkor a gőzzel és a készülő étel illatával egy kicsit elszállnak a gondok is. Ha minden megvan hozzá, kifejezett kikapcsolódás, örömteli alkotás, mint amikor a festő fejében megszületik a kép, s már „csupán” a vászonra kell varázsolnia.

Közben odateszi a vizet a tésztának, kicsi sóval és étolajjal. Most van idő egy nescaféra, kis tejjel, cukor nélkül, természetesen meg-megkeverve a rotyogó tokányt. Egyszer csak azt látja, hogy „szárad” a tokány, meg kell locsolni egy kicsit. A spájzban talál egy felbontott üveg száraz vörösbort, abból loccsant bele egy-másfél decit.

Mire a tészta (ezúttal csavart cső került a fazékba) megfő, félig megpuhul a hús is, jöhet bele a zöldségkeverék: zöldborsó, kukorica, sárgarépa, s ezzel főzi tovább, míg a szaftos hús finom, puha, omlós nem lesz.

Nincs más hátra, mint megteríteni, s tálalni, no meg összetrombitálni a családot ebédre.