Már a kalandozó hadjárataink óta ismeretes, hogy félelmetes nép a magyar, ami a hadszíntereket illeti. Egyedülálló technikája révén alig talált legyőzőre. Íjászaink lovaikon ülve pontos lövésekkel kényszerítették térdre a térség harcosait. Szerencsére az íjászat nem tűnt el, de legtöbbünk ma már nem lovon ülve, hanem talpon állva próbálja elsajátítani a régi dicsőséget hozó tökéletes lövést. 

Nemrégiben találtam rá az íjászatra, mint sportágra. Igazán megnyugtató kikapcsolódás, és nem utolsó sorban nagy összefogásra leltem a köreikben. Rengeteg program, verseny, találkozó várja az íjászat kedvelőit egész Magyarországon, az év bármely szakában.

Sok-sok ismerkedés és beszélgetés kapcsán mindig-mindig felmerült egy-egy íjkészítő neve, akinek a munkáit dicsérik. Az egyik legtöbbet emlegetett név a Szimeiszter István volt. Mint pontosság, mint erő tekintetében a legtöbb szavazattal bír az íjfeszítők között. Mivel a mai tradicionális íjászversenyeken a legtöbbünk modern anyagokból készült íjakat használ, kíváncsi lettem, hogy az őseink vajon miből készíthették íjaikat. Egy kis utánjárás, és már a kezemben a címmel, egyeztetett időpontban kerestem fel Istvánt, aki azon kevés íjkészítők közé tartozik, akik a modern laminált íjak mellett természetes anyagokból is el tudják készíteni eleink félelmetes fegyverét. Nagy megtiszteltetés számomra hogy elfogadta a kérésemet a publikációval kapcsolatban, mivel elmondása szerint eddig mindenféle médiát visszautasított.

Kis műhelye bejáratánál sorakoznak a szaru és laminált íjak, szebbnél szebb darabok, várják hogy valaki felajzza őket. Beljebb érve én már készen álltam a gyártósorokra, de persze egy szerény, kéziszerszámokkal teli műhelytér fogadott. 

Elgondolásomat teljesen elhessegette miszerint az íjkészítés évezredes hagyománya mindig is jelen volt kis hazánkban. Az íjkészítést újra fel kellett találni. Istvánnak a régészeti feltárások, és a saját tapasztalatok segítségével sikerült eljutnia hogy a tökéletesen használható íjat elkészítse. Sok-sok év és próbálkozás eredménye a mára teljesen kiforrott szaru és laminált íjai. Elmondása szerint mikor fiatal volt, nem lehetett íjakat venni a boltban. Nem voltak íjkészítők, akiktől a féltve őrzött tudást átvehették volna. Botcsinálta íjakkal mókáztak, amíg azt nem érezték hogy ennél több kell. 

Szeretett volna egy olyan íjat készíteni, aminek az anyaga már régen is fellelhető és használható volt. Megfigyelte a különböző anyagok tulajdonságait, és ezeket kihasználva alkotta meg a szaru íjakat. Fő összetevők lettek a kőris fa, ló vagy szarvas ínszalag /a lóé hosszabb, rugalmasabb/, vízibivaly szaru és a bőrenyv. Lássuk egyesével a tulajdonságokat, és felhasználhatóságukat. 

Az ínszalag egy nagyon erős és rugalmas anyag, amely a pillanatok töredéke alatt képes változtatni a hosszát. Így ez a legmegfelelőbb anyag az íj külső ívének, hiszen húzáskor a külső ív hosszabbodik, oldáskor összeugrik. Az ínszalag pedig kinyúlik, majd összehúzza a karokat, amelyek gyorsaságot nyernek vele.

A szaru, a vízibivaly szarva, ami a természetben az ellenállásokra jól reagál. Egy szarulemezt meghajtva az anyag jól tömörül, nem szálkásodik, elengedve eredeti alakjára áll vissza. Erőssége az állat által megevett táplálékoktól nagyban függ. Vékonyítással gyengébb íj készíthető. Ez kerül a karok belső felére, ez adja az íj fonterejét, valamint az íj hosszát. Egy rövidebb darab szarulemezből rövidebb íj, míg egy hosszabból, hosszabb készíthető.

A bőr enyvet a vízzel való főzés során nyerik ki a bőrből. Ezt az eleink is használhatták. Ragasztóképessége rendkívüli.

A központi rész a kőris. Ez az íj magja. Anyaga erős, de rugalmas félkeményfa. Természetesen az ínszalag és a szaru nélkül eltörne a használattól. 

Az íj erejét az ín, fa, szaru együttes vastagságával lehet szabályozni.

A kevés 3 óra alatt amit Istvánnál töltöttem, rengeteget tanultam. Egyenlőre a szaru íjakat beszéltük át, következő alkalommal remélem a laminált íjait is megismerhetjük közelebbről. Aki teheti keresse fel bátran, szívesen ad tanácsokat akár íjválasztással, akár íjkészítéssel, akár íjfeszítéssel kapcsolatban.