Legelső körben le kell szögeznem, hogy már lassan húsz éve foglalkozom kutyákkal, ugyan hobbi szinten, de az átlagnál mélyebben. Ezt azért tartottam fontosnak leírni, hogy senki ne higgye, hogy egy magamat kutyasuttogónak gondoló ember vagyok, aki nagyra van azzal, hogy meg tudta tanítani a kutyáját leülni. 

Alapok

Sokan kérnek tőlem tanácsot a környezetemből kutyaneveléssel kapcsolatba, és sokan egyből azzal akarják kezdni a nevelést, hogy a kutya üljön le. Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy a házat sem a tetővel, vagy a falakkal kezdik el, hanem az alapokkal. A kutyusok esetében ez két dologból áll. Az első, amire nem muszáj annyira odafigyelni, mert kialakul magától, a kutya neve. Hamar megtanulják, hiszen mindig így szólítjuk őket. Ezzel nem is szokott probléma lenni. A másik alapvető dolog, amit a kutyának meg kell tanítanunk az a tiltó szó, amit alkalmazni szeretnénk. Nálam ez a NEM. Ha ugyanis a kutyának meg tudjuk mondani, hogy mit nem szabad csinálni, akkor már el tudjuk kezdeni a tanítását. Hogy ezt hogyan tanítjuk meg neki, az a kutyus személyiségétől függ, mert természetesen nekik is van személyiségük, pont úgy mint nekünk. Bizonyos kutyusoknál elég csak a hangnem megváltoztatása, erőteljes, parancsoló hangnemre, de vannak olyan kutyusok is, akik esetében szükségesség válik a fenékre csapás. FONTOS!!! a kutyust soha ne üssük meg az arcán. Itt fel kell hívnom a figyelmet egy fajtajellegzetességre, amit minden a Dobermannal foglalkozó szakkönyv az első 5 oldalon már ki is emel. A doberman az a kutyafajta, akit élete során soha nem szabad megütni. Depresszióssá válhat, és onnantól kezdve, adott esetben, csak szakember tudja annyira rehabilitálni, hogy újra normális kutyaként élhessen. Ugyanakkor vannak olyan fajták, amelyeknél elkerülhetetlen a fizikai konfrontáció. Ez alatt természetesen nem a kutya agyba-főbe verését értem, hanem egy-egy jó időben és okkal elhelyezett fenékre húzást, vagy a hozzám hasonlóan elvakult kutyások esetében a fül megharapását, de itt figyeljünk oda, nehogy sérülést okozzunk. Ezek a fajták a bull típusú kutyusok, mint a pitbull vagy a bull terrier. Az ő esetükben, makacsságuknak köszönhetően, nehezebb dolgunk van az alapoknál, hiszen pontosan emiatt, nehezebben engednek a tiltásnak. 
Amikor a tiltó szót tanítjuk még kölyök korban, a legjobb módszer, a vacsora szabályozása. Természetesen nem azt értem ez alatt, hogy nem kap a kutya enni, hanem csak annyit, hogy mikor enni adunk a kutyának, akkor nem engedjük neki, hogy azonnal a tálkájába temesse a fejét, hanem finoman kézzel vissza tartjuk és kimondjuk a használni kívánt tiltó szót, várunk pár másodpercet, míg a kutyus nagyjából lenyugszik és ránk figyel, majd elengedjük, hogy had egyen, e közben pedig kimondjuk a TIÉD szót, ezzel jelezve neki, hogy a tiltást feloldottuk és ehet.. Miután ezt sokat gyakoroltuk vele, már lehet próbálkozni azzal, hogy a kezünket óvatosan elemeljük a kutyus elől, és a tiltó szóval ráparancsolunk (de csúnya szó), hogy ne induljon meg. Természetesen, ha mégis megindul, akkor a kezünkkel újra meggátoljuk az étel elérésében, és próbáljuk újra. Kutyustól függően ennek megtanulása lehet 2-3 nap, de akár 1-1,5 hét is. Ettől nem szabad megijedni, és főleg nem szabad feladni, hiszen itt alapozzuk meg a kutyusunk nevelését. 
Nos, a házi feladat adott, kommentben várom a tapasztalatokat, és már most jelzem, ez egy hetente megjelenő "rovat" lesz, melynek segítségével szeretném elérni, hogy minél több gazdi örüljön a sikernek, melyet egy jól nevelt kutyus oldalunkon sétálása okoz. 

Vau Vau