A hazai és külföldi kritikusok egyöntetűen imádják Nemes Jeles László holokausztról szóló filmjét, a Saul fiát. A rendezőnek már az is nagy dicsőség volt, hogy elsőfilmesként bekerült a versenyprogramba, ennek megfelelően sokakat érdekelt, hogy vajon mit tudhat a fiatal rendező, teltház előtt vetítették az alkotást.

A Cannes-i Filmfesztivál az egyik legfontosabb esemény a filmes világban, ma már legalább akkora érdeklődés övezi, mint az amerikai Oscart, az angol BAFTA-t, vagy a velencei és a berlini fesztiválokat. Főleg amióta Amerika és Hollywood is felfedezte magának a francia tengerparti várost. Olyan óriási költségvetéssel készült produkciókat mutatnak be itt versenyen kívül, mint a Nagy Gatsby, a Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken vagy éppen idén a Mad Max – A harag útja. Ez régebben elképzelhetetlen volt, ahogy az is, hogy a legnagyobb hollywoodi sztárok, Eva Longoria, Angelina Jolie és Brad Pitt a Croisette vörös szőnyegén vonuljanak.

A méregdrága tervezői ruhákban való pózolás, a sok szelfi, és a modellek mellett azért megmaradt Cannes az egyik legjobb versenyprogrammal bíró fesztiválnak, ahol a fődíjért, az Arany Pálmáért küzdenek az alkotások. Nagyjátékfilmek, rövidfilmek és különböző szekciók – köztük a legismertebb Un Certain Regard, amely kevésbé ismert és fiatal rendezők filmjeit karolja fel – mellett a fesztiválhoz kapcsolódó Filmvásár is sok stúdiót és szakmabelit vonz.

Itt szállt harcba és jó esélye van a nyerésre Nemes Jeles László filmjének. Azt gondolhatnánk, hogy a témát már számtalanszor feldolgozták és elmondtak mindent, a Schlindler listájával, a Sorstalansággal vagy a Zongoristával, de a rendező és vele együtt az operatőr, Erdély Mátyás teljesen új szemszögből láttatja a koncentrációs táborok borzalmait. A főhőse, Saul, aki egy gázkamrában megtalált halott fiúban a saját gyermekét véli felfedezni és mindenáron tisztességes temetést akar neki adni, a hite szerint, rabbival. A tábor és a külső történések csupán háttérzajként kísérik a főhőst, így egyszerre lesz nagyon valóságos a megjelenítés, ugyanakkor távolságot is tart a képi világ. Nem a borzalmak ábrázolása lesz a lényeg, hanem az, hogy mintha mi magunk is az eseményekkel sodródnánk.

A külföldi kritikusok is méltatták az alkotást, a Guardian szerint például „ez bárhonnan nézve egy kiváló film lenne, de debütálásnak mindenképpen figyelemre méltó.” A rendező mellett a főszerepet alakító Röhrig Gézát és az operatőrt, Erdély Mátyást is sokan dicsérik, így komoly esély van rá, hogy nem maradnak elismerés nélkül az alkotók.