Érdekes interjút adott John O. Brennan, a CIA jelenlegi igazgatója az orosz Komszomolszkaja Pravda nevű lapnak, amely jelenleg  a Федеральная служба безопасности Российской Федерации (FSB) kiadó tulajdonában van. A “Castronak, Isten kegyelméből már rég meg kellet volna halnia, de mégsem tette meg” címmel megjelent beszélgetésben O. Brennan elismerte, hogy közel 638-szor törtek a kubai elnök életére.

Mi tényleg mindent megpróbáltunk, de amint Önök is tapasztalhatják semmire sem mentünk vele. 1969-ben landoltunk a Holdon, 1975-ben véget ért a vietnami háború. 1989-ben lebontották a Berlini Falat, 1991-ben a Szovjetunió is erre a sorsra jutott.  Közben gyakorlatilag kihalt az egész  Keneddy klán. 2003-ban elkaptuk Szaddam Husszeint, 2011-ben Oszama Bin Ladent. Ugyanebben az évben Moammer Kadhafit figyelmetlenségből agyonlőtték. Adam Sandler gátlástalanul leforgatott egy csomó filmet, de Fidel Castro köszöni szépen, jól van. Egyetlen árva szőrszála sem görbült meg.


A világ összes betegségét kipróbáltuk rajta, még gyártattunk is számára néhányat. Volt köztük egy, az ő számára készült exkluzív, V.I.P. lépfene baktérium is. Tüsszentett tőle néhányat, aztán rágyújtott egy szivarra. Mindössze ennyi történt.

Bevetettünk mindenféle vegyi anyagot. Még a tévé távirányítóit is bevontuk kontakt hatású méreggel. A takarítónői úgy hullottak tőle, mint ősszel a legyek. Olyan toxinokat használtunk, amitől egy közepes méretű megszálló hadsereg rögtön felfüggesztette volna a megszállási tevékenységét. Kipróbáltunk sapkán, papucson, cipőn, alsónadrágon, búvárruhán keresztül felszívódóakat is. Az ételeit rendszeresen preparáltuk. Mérgezett szivart, banánt és más gyümölcsöket, vodkát, whiskey-t, kubai rumot, szendvicseket, még macis gumicukrot is kapott. Az égvilágon semmi hatása sem volt. Próbából az egyik munkatársunk bekapott egy ilyen mérgezett mackót. Iszonyú kínok között múlt ki harmadnapra rá. Castro egy egész zacskóval bevágott belőle, úgy, hogy közben meg sem kínált vele senkit. A szervezete és a ruhái annyira telítve vannak arzénnal, hogy a molylepkék landolás előtt a földbecsapódnak. Ha egy vakmerő szúnyog megcsípi, annak az összes közvetlen hozzátartozója elpusztul.

Annyi sugárzó anyag van a szervezetében, hogy éjszaka dereng. Álmában hasad egy picit. Egy közepes méretű atom-tengeralattjárót simán meg tudnánk vele hajtani. 1982-ben, amikor a kertjében sétálgatott, egy kémműholdunk bemérte és nagy hatótávolságú ballisztikus atomrakétaként azonosította. Az volt a szerencsénk, hogy a szakértők gyanúsnak találták, hogy egy ballisztikus rakétának grandiózus szakálla van és szivarozik.


Számtalanszor rálőttünk. A vietnámi háború során nem használtunk el annyi lőszert, mint Kubában. A világ legjobb mesterlövészeit vetettük be ellene. Azt hiszem nyolcvanötször találtuk el és legalább ötször lőttük szét a fejét. Fel is robbantottuk vagy tucatszor, de vagy nem volt ott, vagy nem robbant fel, vagy felrobbant, de nem ő. Viccesen küldtünk is neki egy “Amerika Kiváló Tűzszerésze” jelvényt, de az sem ölte meg. Azóta is hordja, mindenféle egészségre káros detonáció nélkül.


A monstre nyolc órás beszédei alatt váltott műszakban kellett a mesterlövészeinknek dolgozniuk. Még kistévéről, meleg ételről és pokrócról is gondoskodnunk kellett a számukra. Volt olyan CIA merénylő, aki a várakozás ideje alatt egy könyvet olvasgatott. Sajnos valami buddhista mű került a kezébe, így a szónoklat végére megvilágosodott és összetörte a fegyverét. A beszédei végighallgatása közben két ügynökünk tökéletesen megtanult spanyolul.


A legszebb kémnőinket küldtük rá,  hogy halálra ölelkezzék, de ennyi erővel akár őfelsége 007-es számú ügynöke ellen is bevethettük volna őket. Annyit értünk csak el, hogy irgalmatlanul beleszerelmesedtek. A végén már alig tudott megszabadulni tőlük. Az ügynöknők azóta is komoly poszttraumatikus szakáll szindrómában szenvednek. Hisztériás rohamot kapnak mindentől ami csak egy kicsit is szőrös. Már egy mókus megpillantása is megdöbbentő hatással van rájuk.


A végén már rutinszerűen próbáltuk elpusztítani. Castro is sejthette a dolgot, mivel a CIA minden fontosabb kubai rendezvényre külön meghívót kapott. Fidel még néhány szivart is küldött nekünk. Saját kezűleg írta meg a kísérőlevelet, melyben az alábbi szerepelt: “Egészségükre, ügynök urak! Ne aggódjanak, ezektől biztos nem fog elszállni az agyuk.” Annyira a szívünkhöz nőtt a kubai diktátor, hogy már azon izgultunk nehogy valaki megölje előttünk, vagy balesetet szenvedjen.


Mára már beletörődtünk a dologba. Fidel Castro soha az életben nem fog meghalni. Az apró adagokban adagolt merényletek hatására, teljesen immunissá vált a halálra. Nézze, ez van. Azt hiszem Louis Pasteur is valami hasonló módszerrel győzte le a veszettséget.


Hasta Siempere, Commandante: