Állítás: a Halhatatlan Kedves nem más, mint Brunszvik Teréz!

Előrebocsátom, látszólag ellenem szólnak a bizonyítékok. Azonban az ügy szereplőinek egyik része a csalódás miatt őrizte a titkot, mások a botrány elkerülése érdekében, némelyek egymás jó hírét óvták, ezért nem meglepő, ha a nyomok úgyszólván tökéletesen el lettek tüntetve. Ideértve Teréz megcsonkított naplóját is.

Kezdjük a szereplők bemutatásával. Adott egy zseniális művész, Beethoven. Egész élete azzal telt, hogy a zsenijét elismertetve kitörjön alacsony társadalmi rangja kalitkájából, öntörvényű, makacs ember, aki csak a vele egyenrangú elméket tartja valamire. Állandóan kereste a szellemi társat, kapcsolataiban nem érte be kevéssel, csak a tökéletes partnert hajszolta. És egyszer csak bécsi lakásába besétált a Nagy Ő. Brunszvik mama két lányát vitte Bécsbe, részben jó partit nézni nekik, részben társadalmi érintkezések céljából. A két lány majdnem egyformán okos és tehetséges volt, látszólag – de valójában Teréz magasan felülmúlta Jozefint. Teréz tehetséges zenész, kiválóan zongorázott, művelt és okos. 16 napon keresztül kapott zongoraleckéket Beethoventől. Eddig a tények, innentől jönnek a következtetések.

A művész úgy érezte, megütötte a főnyereményt. Titokban találkozgatott Terézzel a zongoraórákon kívül is. Két ilyen ragyogó elmének nem volt gond a diszkréció, talán még élvezték is, hogy mindenkit orránál fogva vezethettek. Aztán el kellett válniuk, időlegesen legalábbis. Kitervelték, hogyan fognak levelezni, természetesen Jozefinen keresztül. Jozefint kockázat nélkül lehetett imádni, szabad volt leveleket küldözgetni neki, hisz állandóan vagy jegyben járt, vagy boldogtalan házasságban élt valakivel, egy férjes asszonynak lehetett udvarolni. Teréz azonban hajadonként tabu volt, neki „jól” kellett volna férjhez menni, a család érdekében. Brunszvikék ugyanis a látszat ellenére nem álltak túl fényesen anyagilag. A családfő halála után Ferenc, az örökös, szórta a pénzt, a társadalmi rang fenntartása is sokba került (kastély, udvartartás). Beethoven tehát írogatta a leveleket Jozefinnek, aki valószínűleg azonnal tovább adta azokat Teréznek, akinek ténylegesen szóltak. Ezzel a kisiskolás trükkel történészek egész raját verték át a mai napig. Beethoven megjelent Martonvásáron is, és ki tudja, hol sikerült még Terézzel randevúznia, kellő konspirációval bizonyára képesek voltak megszervezni ilyen találkákat. És elérkezett a döntő pillanat! Itt jön a legnagyobb bakugrás a történetben: Teréz gyermeket várt Beethoventől. Úgy tervezték, ezzel az „érvvel” meggyőzhetik Teréz anyját, Ferenc gróf úgyis tudott a kapcsolatukról (kérdés, mennyit), Jozefin meg egyenesen segítette őket. Beethoven megkérte Bonnból az anyakönyvi iratait (házassághoz ez kellett volna), ez tény. Elutazott egy nyaralóhelyre, és várt. Teréz egyedül járult a család elé, kockázatos lett volna az indulatos, forrófejű, hirtelen haragú művészt magával vinnie. Várakozása közben Beethoven megírta a hagyatékában fennmaradt híres leveleket, amelyekkel oly sok fejtörést okozott a történészeknek.

Teréz totális kudarccal járt otthon. A család azonnal összezárt, a botrányt elkerülendő. Teréz Jozefinnel Erdélybe utazott nagynénjükhöz, a Teleki-birtokra. Ott szülte meg gyermekét, akit a beszédes Minona névre kereszteltek. Erdélyből úgy tértek haza, hogy Minona Jozefin leánya (sokadik gyermeke lett volna, úgymond „elfért” a többi között).

Ezzel vége lett mindennek. A dolgokat lehetetlen volt visszacsinálni. A történtekre bizonyíték Teréz egész további élete: kompenzálásképpen kisgyermekekkel foglalkozott. További bizonyíték a fisz-dúr szonáta, ami bárki számára árulkodó, aki meghallgatja: egy közös emlék felidézése. Beethoven élete végéig nagyon büszke volt erre a műre és nagy becsben tartotta. Feltehetőleg sötét elégtételt érzett amiatt, hogy ha ismerte is valaki a mű jelentőségét, akkor sem tehetett ellene, egy szonátát nem lehet perbe fogni. Bizonyíték maga Minona is, hiszen aki látta a róla készült fényképet, nem kételkedhet benne, hogy Beethoven lánya. Esetében csak az anya személye kérdéses, de döntse el az Olvasó, kinek hisz.

A képek forrása: http://www.dailykos.com/story/2011/11/04/1032924/-Thursday-Classical-Music-OPUS-58-Beethoven-Symphony-7-part-2