Az év második legjobban várt filmje, a Bosszúállók: Ultron kora – az első egyértelműen az új Star Wars lesz, ami decemberben fog bemutatkozni – végre megérkezett a hazai mozikba is. Amerikában és világszerte özömlenek be a rajongók és hétköznapi filmnézők a mozikba, hogy megnézzék Joss Whedon másodjára mit tudott lerakni az asztalra a Föld legmenőbb szuperhőseivel, és sajnos azt kell mondanom, hogy a kreatív rablánc miatt csupán egy kevesebb izgalomba bújtatott önismétlést sikerült produkálnia.

Persze ezzel nem akarom rögtön kedvét szegni azoknak, akik esetleg még nem látták a filmet, hiszen az Ultron kora bőven a blockbuster átlagszínvonal felett teljesít, de az első Bosszúállókhoz nem ér fel, ezért érdemes mérsékelt elvárásokkal a film elé ülni. Az viszont, hogy az Ultron kora nem működik úgy, mint elődje, leginkább a Marvel hibája.

A Marvel mindeddig szépen építgette filmes univerzumát, és a 2012-es Bosszúállókkal elérte a csúcspontját, ami után a filmes piacon meghatározó szereplővé nőtte ki magát a stúdió. Ez persze folyamatos bővüléssel is járt, mind a cégen belül és mind a közös univerzumban megjelenő filmek számában. Az Ultron korának élvezeti faktorába többek között pont az csúfított bele, hogy már jóval a megjelenés előtt megtudtuk, hogy 2020-ig még milyen filmek fognak kijönni a mozikba ebben a filmes univerzumban – nem kell hozzá sok gógyi, hogy ezután úgy üljünk be a nézőtérre, hogy tudjuk, hogy x, y és z biztos nem fognak meghalni, mert még lesz további különálló filmjük.

De ami a leginkább sántít, hogy míg az első Bosszúállók felfuttatta és csúcsra juttatta az első fázist, addig az Ultron kora csupán egy átmeneti rész, mely megalapozza a következő filmek cselekményét. A második fázis egyfajta csúcspont nélkül lendül át a harmadikba. Persze lehet vitatkozni, hogy lényegében a Bosszúállók is alapozott, hiszen a végefőcímben kikacsintott Thanos arca, ami bezsongatta a képregény-rajongókat, de önmagában kerek egész volt a cselekmény: összehozták a Bosszúállókat, akik először egymásnak estek, majd belátták, hogy összefogva bárkit képesek legyőzni, és végül közösen, együttes erővel győzedelmeskedtek is.

Az Ultron korában sincs másképp ez a formula. A hősök újabb bevetésen vesznek részt, és el is látják a gonoszok baját, majd a sok harcot és izgalmat megunva, Tony Stark (Robert Downey Jr.) megalkotja – pontosabban fogalmazva szabadjára engedi – Ultront, azt a mesterséges intelligenciát, aminek a feladata a Föld és az emberiség védelme lenne. Ultron azonban a kettőt inkompatibilisnek találja, úgyhogy az emberiség kiirtására adja le a voksát a béke megvalósítása érdekében, de ezt persze kedvenc hőseink nem engedik egykönnyen.

Ultron segítségére lesz Higanyszál és Skarlát Boszorkány, utóbbinak köszönhetően Vasemberék ismét egymásnak feszülnek, ami egyébként a film legjobb jelenetét eredményezi a Vasember kontra Hulk bunyó képében. Minderre sor is kerül a film közepére, amelyet követően a fontos cselekménypontok átgondolatlansága átveszi az irányítást, ami a hátralévő izgalmat teljesen kiiktatja a történetből. Konkrétan amikor Ultron megalkotja Víziót, akiről még Tony Stark is úgy nyilatkozik, hogy egyedül képes lenne végezni az összes Bosszúállóval, még felcsillan a remény, hogy lesz valami csavar a végére, ám amikor Vízió végül hőseinkhez csatlakozik, onnantól már nincs tétje a dolgoknak. A Bosszúállókhoz átállt a Föld legerősebb lénye, és ennek megfelelően Ultronnak nem is marad esélye ördögi tervét véghezvinni.

Így hát akármennyire is túlzásnak tűnik, hogy pont az imént említett két kedvelt hős harca az Ultron korának csúcspontja, sajnos igaz. Az előzetesből is ismert végső csatajelenet, amikor Ultron magához hívja az összes harci robotját, hogy nekiessenek a Bosszúállóknak, nos, az a jelenetsor inkább hasonlít arra, amikor egy ifjú gyerek beszabadul idősebbik fivére lego szobájába, megállíthatatlanul szétrombolva mindent, ami az útjába kerül, mintsem egy utolsó energiákat is felemésztő harcnak. Márpedig az első rész fináléjában már egyszer megismertük ezt az ellenállhatatlan arcát a Bosszúállóknak, így a végeredmény egy önismétlésben csúcsosodik ki. Csak ezúttal igazi tét, és igazi izgalom nélkül.

Viszont amennyire nem állja meg önmagában a helyét az Ultron kora, annál szebben építkezik a jövőt illetően. Kapunk utalást Wakandára (Fekete Párduc), megnyilvánul az Amerika Kapitány és a Vasember közötti ellentét (Amerika Kapitány 3) és a Végtelen Gyűrűk is végre konkrétan szóba kerülnek (Bosszúállók 3). Extra bónusz Hulk kérdéses sorsa.

Azonban az Ultron korában túlsúlyba került a jövőre való építkezés, mint a jelen idejű szórakoztatás. Emiatt a film megnézése után nem az maradt meg bennem, hogy „úristen, ezt még egyszer látnom kell!”, hanem az, hogy mikor jönnek már ki a Marvel filmes univerzum következő fejezetei. Ez pedig az Ultron korára nézve sajnálatos, a filmes univerzumra nézve viszont pozitív. De talán majd a kihagyott jelenetekkel idővel javulhat ez az egyensúly, ami emlékezetesebbé teszi a filmet, mint a mozis változat.

Ennek ellenére kívánom, hogy az idei blockbuster szezonban ez legyen a minimális szórakoztatási szint, amit az Ultron kora nyújtott, és akkor remek nyárnak nézünk elébe!

Verdikt: 7/10 (összehasonlításképpen, az első rész nálam 8.5/10-es volt)