Ha valaki a környezetünkben nehéz időszakon megy keresztül, megeshet, hogy igyekezetünkben, hogy megvigasztaljuk, csak rontunk a helyzeten. Nem feltétlenül azért, mert pszichopaták vagyunk, és nem vagyunk képesek átérezni a helyzetét - csak éppen kevésbé figyelünk oda, vagy tudattalanul társadalmi berögződéseinknek engedelmeskedünk.

Elsőre jó ötletnek tűnhet, hogy külső szemlélőként tanácsot próbáljunk adni a megoldáshoz, vagy rávilágítsunk a helyzet jó oldalára. Mi talán briliánsnak is érezzük magunkat ettől, és elkönyveljük, milyen jól segítettünk bajba jutott embertársunkon, ő azonban egészen másként értékelheti a helyzetet. Gondolkodjunk el, és nézzünk egy kicsit magunkba, mielőtt legközelebb kicsúszik a szánkon: "Nézd a jó oldalát!"

Talán észre sem vesszük ezt a pillanatot nagy igyekezetünkben, hogy felvidítsuk szomorú társunkat. Most képzeljük el élénken a következő párbeszédet, amint egy jó barátunkkal folytatjuk.

Barát: Meghalt Lucky, a kutyám.

Te: Ó, de ő már úgyis öreg volt, nem? És különben is, van még négy másik.

Ha rövidre akarjuk zárni a beszélgetést, ez hatékony módszer erre - mint ahogy a bizalmas légkör megszüntetésére is. Gondoljunk bele a fordított helyzetbe. Mit éreznénk, ha nekünk válaszolnák ugyanezt? Hogyan folytatnánk a beszélgetést? Valószínűleg valahogy így: "Ja, de...", és elterelnénk a témát. A pozitívumok keresése a helyzetben nem segít a rossz érzés megélésében és a túllépésen.

Ne így, de akkor hogyan?

Dr. Brené Brown minden eddiginél szélesebb körű kutatásainak eredményeként megfogalmazta az empátia lényegét, és hogy miben különbözik a valódi empátia az együttérzésnek a társadalom által diktált, de nem belülről fakadó kifejezésétől. Kutatásainak eredményeként pontokba szedve egy empátia-gyorstalpaló:

1. Hallgassuk meg a másik fél mondanivalóját.

2. Próbáljuk megérteni, azonosuljunk az álláspontjával, és ennek megkönnyítésére igyekezzünk saját emlékeink között olyat találni, amelyben hasonlóan éreztük magunkat.

3. Ne ítélkezzünk. Ezt könnyebb mondani, mint megtenni. Az emberek többsége igen könnyen alkot véleményt, és ítél el másokat félinformációk alapján. Ne essünk ebbe a hibába.

4. Teremtsünk kapcsolatot a másikkal. Ha megérint minket a helyzete, maradjunk őszinték. Higgyük el, hogy nem kell megoldanunk a helyzetét. Jobban esik az a válasz, hogy "Nem is tudom, mit mondjak, egyszerűen csak örülök, hogy megosztottad velem", mint ha rávágjuk, "De legalább senki nem halt meg, ugye, milyen jó?"

Az empátia azt a képességet jelenti, hogy fel tudjuk venni a másik személy nézőpontját, ráismerünk érzelmeire, és azokat vissza tudjuk kommunikálni az irányába. Az empátia magyar megfelelője nagyon találó kifejezés, és pontosan kifejezi a lényeget: EGYÜTTérzés. Együtt érzünk a másikkal, azt az utat választjuk, ahol mi is sebezhetővé válunk, és éppen ebben rejlik az értéke. Hogy veled kapcsolatba kerüljek, magamban kell megtalálnom ugyanazt az érzést, ezáltal teremtek kapcsolatot és könnyítek a bánatodon.

Érdekes, hogy Dr. Brown kutatásaiban nem tesz különbséget a férfiak és a nők között. A legtöbb, a férfiak és nők közötti különbségekkel foglalkozó alapmű megállapítja, hogy a két nem mennyire másként viszonyul a problémákhoz és azok kommunikálásához. A nők, ha elpanaszolják bánatukat, általában csak megértésre vágynak, míg egy férfi számára egy probléma azonnali megoldást igényel, és rögtön be is dob néhány javaslatot. Ebből arra következtethetnénk, hogy az empátia amolyan női tulajdonság, vagy inkább képesség, de valójában a férfiak és a nők egyaránt tudnak empatikusan és érzéketlenül is viselkedni.

A pszichopatákra jellemző, hogy képtelenek az empátiára, önmaguk számára csak ők maguk a fontosak, a többi embert eszközként, tárgyként kezelik. Az ő arányuk a társadalomban viszonylag alacsony - alacsonyabb, mint amennyi az érzéketlen vigasztalóké. Lehet, hogy félünk a másik fájdalmába bevonódni, vagy attól, hogy kudarcot vallunk a megvigasztalásában. Tartsuk észben, hogy nem feladatunk "megvigasztalni" a másikat, a bánatát nem tudjuk elmulasztani, de ezt ő nem is várja. Azzal csak ártunk, ha gondját elegánsan a szőnyeg alá söpörjük. Ne engedjünk a belénk rögzült félelmeknek, sémáknak. Ha megértjük és együtt érzünk, a sutára sikeredett szavak is többet érnek a számára, mint a távolról harsogott, erőltetett közhelyek.