• Hogyan kezeljük a dühünket

A szakítás után természetes, hogy haragszunk magunkra vagy a partnerünkre. De ne hagyjuk, hogy a saját dühünk áldozatává váljunk.

Vannak, akik negatív tapasztalataik hatására különböző önámító következtetéseket vonnak le, mint például: A Férfiakról alkotott vélemény, és persze visszafelé is... a férfiak véleménye minden nőről. Ezektől a rossz beidegződésektől még azelőtt meg kell szabadulni, mielőtt egy új kapcsolat elkezdődne. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lehetünk dühösek, és mindig meg kell bocsátanunk. Természetesen fontos, hogy felvállaljuk az érzéseinket, de azt is meg kell értenünk, hogy amíg nem tudjuk túltenni magunkat a mérgünkön, addig a volt partnerünk által kiváltott érzelmek hatása alatt fogunk élni. 

  • Az "én-üzenetek" hasznossága

Az intimitást nem csak a gyengédség és a szeretetteljes gesztusok révén lehet elérni és fenntartani. Minden kapcsolatban teret kell engedni a dühnek, a vitáknak, a rossz hangulatnak és az indulatoknak is. Ezek azok az érzelmek, amelyeket a legnehezebb elfogadnunk és megértenünk a kapcsolatunkban.

Persze ha állandóan rosszul érezzük magunkat, az már aggodalomra adhat okot, de a legtöbb esetben csak múló hangulatingadozásról van szó. A partnerünk türelmetlensége vagy hevessége viszont már gátolhatja a megfelelő kommunikációt. Ilyenkor az úgynevezett "én-üzenetek" segíthetnek elkerüni, vagy megoldani a vitás helyzeteket, mielőtt azok túlságosan elmérgesednének. Például ahelyett, hogy azt állítanánk: "te sosem figyelsz rám", inkább mondjuk azt a kedvesünknek: "bánt, hogy nem tudom elmondani neked, mit érzek".

Akkor a legkönnyebb a gondokat megbeszélni, ha mindkét fél tisztában van a tisztességes, őszinte kommunikáció fontosságával. Az üres vádaskodások helyett inkább próbáljunk meg odafigyelni partnerünk szavaira és érzelmeire, hiszen a cél a megértés. Kerüljük az olyan frázisokat, mint a "te mindig...", "te sosem..." (te sosem viszel engem sehova", " te mindig helyettem is dönteni akarsz"). Ugyanígy felejtsük el a szitkozódást, és ne hasonlítgassuk össze partnerünket az előző társunkkal.

A feszültség és az idegesség pedig igencsak megnehezítik a kommunikációt. Próbáljuk inkább így kifejezni az érzéseinket: "sajnálom, hogy csak ritkán járunk el szórakozni", vagy "én is szeretnék részt venni a fontos családi döntésekben". Ha dühösek vagyunk, mondjuk ezt: "nagyon zavar, hogy nem tudunk úgy megbeszélni valamit, hogy közben ne vesznénk össze", vagy "csalódott vagyok, mert nem érzem, hogy odafigyelnél rám". Ez a megközelítés már lényegesen csökkenti a bennünk felgyülemlett dühöt, és ezzel lehetővé teszi, hogy ténylegesen a probléma megoldására koncentráljunk.

Fókuszáljunk a problémára!

Ne várjuk azonban, hogy ez a stratégia egy csapásra megoldja minden gondunkat, de ha ragaszkodunk hozzá, meglátjuk, josszú távon remekül fog működni. Ha pedig mégsem sikerül ezen a módon sem tisztáznunk partnerünkkel a nézeteltéréseinket, akkor valószínűleg nem a hozzánk illő társat választottuk. Egy érett kapcsolatban ugyanis az őszinte véleménycsere megnyitja az egymás felé vezető utat.

Ha tehát azt akarjuk, hogy odafigyeljenek ránk, használjuk az "én-üzeneteket". Ha pedig megakarjuk érteni a partnerünk érzéseit, tegyük félre önös érdekeinket, és jól figyeljünk oda arra, amit mond. 

További Szép Napot Kedves Olvasó!

Szabó Anikó