Mint minden értelmes ember tudja, a világ benne a föld és rajta az ember nem fejlődhetett ki a véletlennek köszönhetően. Akkor tehát mi is történt? Hogy lett a semmiből minden?

Lehet, hogy volt egy leves, amiben villámcsapásra élet keletkezett? De honnan a leves? A helyes válasz, nem a Maggi-tól…

A tudomány igyekszik mindenáron Isten nélkül magyarázni a kezdeteket, valljuk be egyre nehezebben. Mindenképp eljut arra a pontra, ahol már nem tud továbblépni a tudomány módszereivel és kijelenti, így volt és kész…

Különböző vallások mind a saját kultúrájuk szerint próbálják átadni ezt a tudást nekünk. Az alapvallások, mint a hinduizmus, buddhizmus, júdeaizmus most önkényesen idesorolom a kabbalát is, illetve a Júdea-kereszténység mind olyan kultúrában fejlődött ki, ahol a Nő értéktelen volt vagy legalábbis kevésbé fontos, mint a kedvenc teve… Ennél fogva sajnos minden információ, amivel rendelkeztek a bölcsek, papok lelki vezetők, sajátos módon eltorzult. Ezek a vallások is ott kezdik a történetet, hogy már van legalább egy kiterjedt lelki világ, de hogy honnan és főleg miért van erre nem kapunk választ. Mert hát ugye adott vallásonként legalább egy lelki lény, aki erősebb, szebb, és bátrabb, mint bárki más régebb óta van, mint a többiek ezért Őt Istennek hívjuk és bármilyen életet élünk, azt köszönjük meg neki, legyünk hálásak neki és imádjuk Őt! De ki is Ő? Milyen kapcsolatban állunk vele és miért kellettünk Neki, Akinek mindene meg van és Önmagában elégedett. Miért kellett Neki a Föld rajta a sok hálátlan emberrel, akik minden szabályt és törvényt megszegnek és semmilyen tanácsot nem tartanak meg?

A válasz természetesen most is a SZERETET. Hogy is van ez? Ha végig nézzük a vallásokat, és most említenék meg egy vallási családot, /szerintem ez a kifejezés nem létezik, de nekem tetszik, és ezért használom /.  A pogányságot, Mivel bár sok istent imádnak, ha végig vezetjük a származási vonalakat és megkeressük azt az istent, akinek nincs felmenője, akkor ott is megtaláljuk azt a bizonyos, a magyar nyelvben „Öreg Isten”-nek nevezett személyt, aki felett már nincs senki, mert egy klasszikust idézve, „Mije nincs egy Istennek?? Apja nincs!” Kicsit hosszú kitérő után vissza a témánkhoz, arra jutunk, hogy mindegyik vallás szerint azzal kezdődött minden, hogy volt 1, azaz egy Isten, ezt használom Én is alapnak. Tehát adott egy isten, akiről tudjuk, hogy meg van neki mindene és legjellemzőbb tulajdonsága a szeretet és az adni akarás, ez elég kellemetlen helyzet, ha valaki egyedül van. Ezért mivel rajta kívül más semmi nem létezett ezért önmagából hozott létre egy személyt, akit szerethet, illetve akinek adhat, de talán jobb megfogalmazás, az hogy önnön maga egy részét alkalmassá tette a befogadásra. Ez azért jobb így, mert bár gyakorlatilag külön személyként léteznek tovább, a kapcsolat nem szakadt meg közöttük, hanem mint a szivárvány két szélső színe között kialakult a többi szín, amik szintén külön színek, de mégis egymásba olvadva haladnak színről színre.

A mi példánknál maradva ezek lettek a lelkivilág különböző szereplői illetve szintjei. A szivárvány két szélén az ”Öreg Isten” és Őt tökéletesen kiegészítő párja „Földanya” található. Mivel más-más tulajdonságokkal rendelkeznek, a tulajdonságaik alapján Nőnek és Férfinek képzeljük Őket és így is alakult ki a szimbolikájuk. És ugyan úgy, mint ahogy a szivárvány színei is tulajdonképp a Nap fényét alkotják, ugyan úgy az előbb vázolt lelki világ is együtt adja Isten teljességét és minden szereplő teljes hatalommal bír. A természeti vallásokban szépen megmaradt a hagyomány, mi szerint a Hold, mely éjjel is virraszt az ember mellett, az anyát, Föld anyánkat, akihez minden tartozik, amit jelenleg anyagi világként ismerünk, míg a Nap a maga erejével az apát, akihez a teljes lelki világot kapcsoljuk, Lelki atyánkat képviseli. Ezen a ponton eljutottunk oda, hogy van egy isten párunk, ahol az egyik fél adni akar, a másik befogadni, mondhatni tökéletes helyzet. A probléma és a megoldása a folytatásban. 

További cikkeim ITT