- Ezt a sérvet bizony meg kell műteni, Juliska néni!

- Nem tudna inkább valami gyógyszert adni rá, Doktor úr? Nincs nekem pénzem a kórházra!

- Na de Juliska néni! Arra nem is kell pénz, hisz az orvosi ellátás ingyenes.

- Mit nem mond, Doktor úr! Ezt én nem is tudtam. Tavaly, amikor az uram kórházban volt, az összes félretett pénzünk ráment a gyógyítására.

-         - Hát ha hálapénzt adtak, akkor nem megértem, de azt nem kötelező adni.

-         - Dehogy adtunk hálapénzt! Nem telik nekünk arra!

-        -  Akkor mi került olyan sokba?

-         - Tudj’ Isten.. csak úgy elment a pénz.. Először csak a gyógyszerét kellett bevinnie az uramnak, aztán már fájdalomcsillapítót is. Utána szóltak, hogy vegyek kötszert, mert kevés van a kórháznak. Na meg a napi bejárás az étellel. Mert amit ott adtak neki, attól biztos éhen halt volna, mire meggyógyul. Ahogy elnézem az egészségügy jelenlegi állását, most már biztos vinni kell ágyneműt is, meg infúziót, szikét a műtéthez, meg még ki tudja, mi mindent. Doktor úr! Nem mehetnék inkább börtönbe? Ott nem kell cipekednem, szépen pihengetek és hátha meggyógyul ez a fránya sérv!

-         - Hogy mondhat ilyet, Juliska néni? Hát maga sosem szegte meg a törvényt, sokkal jobbat érdemel a börtönnél!

-        -  Kár… pedig ott, úgy hallottam, jól főznek.

-         - Na, jól van, Juliska néni, félre a tréfával, a kórházba be kell menni, nincs mese.

-         - Nem tréfálkoztam én, Doktor úr, jobban fáj az én sérvem annál, hogy nevetgéljek. A börtönben nem mállik a vakolat, szép, tiszta a szoba, lehet tévézni, olvasgatni, miegymás… nem tűnik rossz környezetnek.

-         - Szóval akkor adhatom a beutalót, vagy ne adjam?

-         - Adja, Doktor úr, adja! Mi mást tehetnék, ha ezt a jó kis börtönt nem tudja elintézni nekem?

-         - Akkor először is kérjen időpontot egy laborvizsgálatra. Ha szerencséje van, két hét múlva mehet is a laborba. Utána még kell egy időpont a kórházba, ahol a műtétet elvégzik. Ha szerencséje van, úgy fél év múlva sorra is kerül.

-         - Fél év? És addig én mit csináljak?

-        -  Diétázzon, Juliska néni, diétázzon és pihenjen.

-         - Milyen diétára gondol, Doktor úr?

-         - Kímélő étrend. Pürésített ételek, könnyű húsfélék, csirkemell, hal, sok gyümölcs, ilyesmi..

-         - Mondom én, hogy mégis jobb lenne, ha börtönbe utalna inkább! Csirke far-hát az kímélőnek számít? Mert amúgy én mindig diétázom, úgy tűnik.

-         - Hogy hogy mindig diétázik?

-         - Hát a krumplit még a paprikás krumpliban is összepürésítem a villámmal, meg a héjában főtt krumplit, na azt is összetöröm egy kis margarinnal, ha az a vacsora. És hát… elég gyakran az a vacsora, szóval a diéta meglesz, ha jöhet a csirke far-hát a hal meg a mell helyett.

-        - Ha a bőrét leszedi, vagy az egészet ledarálja, akkor igen, akkor azt eheti. De miért nem jó magának a csirkemell és a halak? Nem szereti?

-         - Biztos szeretem, csak nem nagyon emlékszem már, milyen is ezeknek az íze. Nem telik nekünk efféle drága ételekre. Szóval daráljam le a csirke far-hátat, azt mondja? Csonttal együtt, vagy csont nélkül gondolja?

-         - Jaj, Juliska néni, hát természetesen csont nélkül!

-        -  Értem. Akkor mégis megehetem a csirkebőrt, csak darálva?

-        -  Igen, a hússal összedarálva megeheti.

-         - Milyen hússal?

-         - Hogy hogy milyen hússal? Most mondta, hogy a csirke far-hátat akarja ledarálni.

-         - Azt hát! De ha a csont nem kell bele, akkor szinte csak a bőrt darálom le. Az a pici hús, ami rajta van, az úgy odatapad a csonthoz, mint a pióca. Azt oszt’ le nem szedi az ember. Doktor úr! Szopogatni nem lehetne azt a far-hátat?

-         - Jól van, jól van, akkor szopogassa, Juliska néni, csak rágja meg rendesen.

-         - Mivel?

-         - Hát a fogával, mi mással?

-        -  Jaj, drága Doktor úr, nem telik nekünk arra! Húsz éve megcsináltattam a protézisemet, de már nagyon kopott, meg repedt is. Nem nagyon merem én azt használni, csak ünnepnapokon, meg vasárnap, a templomban.

-        -  Ej, Juliska néni, hát vannak magának gyerekei is, ha jól tudom. Biztos segítenek, ahogy tudnak.

-         - Persze, hogy segítenek. Jó gyerekek azok.

-         - Hát akkor kérjen tőlük egy kis anyagi támogatást. Biztos megértik, hogy most nagyon kellene.

-        -  Jaa.. hát anyagi támogatásra nekik nem telik. Csak favágásban, meg cipekedésben tudnak segíteni.

-         - Hát mivel foglalkozik a fia, úgy tudom, jó szakmája van!?

-         - Közmunkával, de azzal nem keres valami jól sajnos. Pedig a többieknél sokkal több avart sepreget össze. Szóval jobban teljesít.

-        -  Értem, értem.. és a lánya?

-         - Ő is jobban teljesít! Már a harmadik gyerekkel van otthon gyesen. Igaz, az ő ura is jobban teljesít, de csak minimálbért kap a munkájáért.

-        - Hát miért nem keres jobban fizető állást?

-        -  Keres az, már hamarosan indul is Angliába mosogatni.

-        -  Na, akkor majd hamarosan tudja legalább támogatni magukat is, mert jól fog keresni!

-        -  Azt én nem tudom, de ha minden jól megy, a megsegített devizahitelüket, azt meg tudják majd támogatni, hogy ne 2050-ben járjon le nekik, hanem még nyugdíjuk előtt. Na meg egy kicsit talán majd jobban is élhet a családjuk, aztán, ha úgy alakul, megy utána a lányom is, meg az unokám.

-         - Na, ne pityeregjen, Juliska néni, nem akartam én ennyire elkeseríteni, de mondja csak, melyik angliai városba is megy a fia? Van ott kórház? Megkérdezné, hogy nem keresnek-e ott orvosokat is?

-         - Csak nem maga is oda akar menni dolgozni?

- Nem akarnék én, de átmenetileg lehetséges, hogy muszáj lesz, mert lassan én is beledöglök abba, hogy Magyarország jobban teljesít.