Teodor, becenevén Teó. A görög eredetű Teodorosz férfinév jelentése: „Isten ajándéka”.

Teo cicára azért is illett a menhely munkatársaitól kapott név, mert nyilván az isteni gondviselésnek is némi szerepe volt abban, hogy a kiscica és testvére, Tihamér egy hónapnyi utcalét után a várólistáról bekerülhetett a macskamentés programba. Teó gyönyörű, eleinte kicsit visszahúzódó kandúrka volt, akit sok sorstársához hasonlóan igencsak megviselt a kóbor lét. Teó élete első hónapját az utcán, kocsik alatt töltötte. Tihamérral együtt bujkáltak, utcáról-utcára, házról-házra kertről, kertre jártak.Mamájuk valószínűleg már születésük után nem sokkal baleset áldozata lett, vagy szándékosan hagyta el kicsinyeit, ezt csak feltételezni tudjuk, hiszen korántsem vagyunk perfektek macskanyelvből, csak bizonyos gesztusokat, hanglejtéseket vagyunk képesek mi, kétlábúak megérteni.

Teó ideiglenes befogadóhoz került, aki imádta a barátságos, folyton doromboló cicát aki   mindent megtett egy finom falatért. Kíváncsiságánál, szeretet-éhségénél talán csak a fizikai étvágya volt nagyobb.Az életvidám kiskandúr valósággal beragyogta ideiglenes gazdija életét, és mindenki a szívébe zárta, aki csak találkozott vele. Teó csak úgy ontotta magából a szeretet, a ragaszkodást.

Úgy tűnt, Teó végre révbe ért, és már csak a végleges gazdi megtalálása maradt hátra, a sors, ahogyan Tapsi cica esetében is Teónál is közbeszólt, nem kevésbé szívszaggató módon. A csodaszép kis cirmos egyik napról a másikra étvágytalan, levert lett. Kedvenc csemegéi hidegen hagyták, csak kedvetlenül, erőtlenül feküdt a pihe-puha fekhelyén amit annyira szeretetett. Ideiglenes gazdija rémülten és aggódva rohant vele az állatorvoshoz. A letargikus, életkedvét vesztett kiscicát vizsgálatok sorának vetteték alá, amit türelemmel és fegyelmezetten tűrt, pedig minden egyes orvosi beavatkozás komoly fájdalmakkal járt. Teó kezelőorvosa először macskaleukózisra gyanakodott, mivel a cicából piros vér helyett valami narancssárga színbe hajló folyadék jött. És bár Teó oltási programját az állatotthon bekerülése után elvégezette, az hogy utcai élete során valamivel mégis fertőzödött, sajnos nem volt kizárt.

Teó a vérátömlesztést követően egy időre jobban lett és úgy tűnt, hogy ideiglenes gazdija és a menhely dolgozói is fellélegezhetnek.

Sajnos a megkönnyebbülés rövid ideig tartott: mint kiderült, Teó halálos, gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. A macskaleukózist követően a cicapopulációt egy másik könyörtelen betegség a FIP azaz a fertőző hashártyagyulladás tizedeli. Ezt a coronavírus okozta betegséget gyógyítani nem lehet, ráadásul a megfertőzött állatokban általános, más betegséggel azonos tüneteket produkál, így kimutatni a vírust teljes biztonsággal csak speciális teszttel lehet.

A betegség nem csak kibírhatatlan szenvedést okoz az állatnak, hanem mindkét, ún. száraz (nincs folyadékfelgyülelmés a szervezetben) és nedves formájában(van folyadékfelgyülemlés a szervezetben) nagyon gyorsan öl.

Teó hősiesen harcolt a gyilkos kór ellen de hiába. Életének negyedik hónapjában menhelyi gondozói és ideiglenes gazdája megtört szívvel, könnyek között engedték őt átmenni a cicaparadicsomba, a versből jól ismert „Szivárvány” hídon.Teót soha nem felejtik és a menhely következő nyílt napján sajnos az ő emlékére is magasba száll majd egy lufi.

Hogy minél kevesebb Teót veszítsünk el, és minél kevesebb lufi kerüljön a magasba, kérjük állatorvosunktól cicánk érdekében a FIP elleni orrba cseppenthető vakcinát. Bár a vakcina hatékonyságáról eltérőek a vélemények a megelőzés még mindig jobb, mintha semmit nem próbálunk tenni egy végzetes kór ellen.

Nyugodj békében kicsi Teó. Te bebizonyítottad, hogy az élet minőségét nem a mennyisége határozza meg, négy hónap alatt is igyekeztél minél többet élvezni a létből, mintha csak érezted volna, hogy bármelyik pillanatban véget érhet….