A gyermeknevelést senki sem tanulta, de mindenki ért hozzá. A legokosabban azok e témában, akinek nincs gyerekük. Ez még nem is lenne gond, de osztogatják a tanácsokat akár kéred, akár nem. Ha meg nem fogadod meg, akkor megharagszik rád. Lehet, hogy mind a négy-öt ember, akinek egyszerre a fülébe jut, hogy nem úgy csináltad, ahogy ő megmondta. Jönnek a vadabbnál vadabb ötletek, tanácsok szülőktől, nagyszülőktől, barátoktól, rokonoktól, te meg csak kapkodod a fejed. Ha nincs elég önbizalmad, hogy lerázd magadról a kéretlen tanácsadókat, komoly lelki bizonytalanságot okozhat ez a szituáció, akár odáig is eljuthatsz, hogy jó anya vagy-e egyáltalán. Hallgasd meg a tanácsokat, és szedegesd ki belőle az információmorzsákat, amik akár hasznosak is lehetnek.


Azok szeretnek beleszólni mások életébe, akiknek a sajátjuk túl unalmas, és ezáltal fontosnak érezhetik magukat. Hányszor megkaptam én is, hogy azért hisztizik a fiam, mert nem tudom megnevelni, és utána órás kiselőadásokat kaptam a gyermeknevelés rejtelmeitől. Többnyire a nagynénémtől, akinek egy gyermeke sincs.


A dackorszakról általában megfeledkeznek, az meg eszükbe sem jut, hogy akkor ők sem bírtak csemetéjükkel. Két-három éves kor körül a gyerek ráeszmél, hogy ő egy különálló kis emberke, saját akarattal, amit hisztivel és egyéb látványos dolgokkal, (ha elég kitartó és anyucit eléggé kínos helyzetbe tudja hozni) el tud érni. Ha ilyenkor leállunk velük alkudozni, akkor végünk van. A gyerek elkönyvelte, hogy győzött, és a következő hiszti borítékolva van. Ha eléggé pechesek vagyunk, akkor közönség előtt.

A gyerek ilyenkor csak magára figyel, a külvilágot kizárja, a saját szükségleteit akarja kielégíteni, de azt mindenáron. Egy hatásos megoldás, ha a gyerek figyelmét magáról eltereljük, és a külvilágra irányítjuk. Ha elég érdekes dologra hívjuk fel a figyelmét, akkor a hiszti abbamarad, és az új dolog után kezd el érdeklődni. Ez nekem számtalanszor bevált. Egy jó időben kimondott „Nézd csak, ott egy repülő” jó néhány kínos szituációtól mentett meg.


A gyerekek folyton feszegetik a határokat, hogy meddig mehetnek el, így puhatolózzák ki, hogy hol a helyük a világban. Ha nincsenek korlátok felállítva, hamar átveszik a főnök szerepét. És onnantól lehet, hogy arról fog szólni az élet, hogy inkább a gyerek nélkül mész bevásárolni, a plázákat elkerülöd, mert a biztonsági őr még mindig emlékszik rátok, játékbolt közelébe menni, pedig még a gondolattól is kiver a víz. És szép lassan a gyerek fog irányítani. Irányíthat a gyerek, apró dolgokban, mint hogy milyen ruhát vesz fel, mit akar játszani, milyen mesét akar hallgatni, de hogy mikor mit kap tőled és mit veszel neki, azt a döntést hagyd meg magadnak, és ne engedj neki. Nem biztos, hogy a kiszemelt hatvanötödik kisautó kell neki, hanem a korlátokat feszegeti, hogy mennyit engedsz meg neki. Ha világosan értésére adod, hogy mennyit engedsz meg neki, és mindig ehhez tartod magad, akkor egy hisztimentes időszak köszönthet be az életedbe.