A jelek szerint megfelelő meggytermésre van idén kilátás, így aztán semmi sem állhat a  kertészkedő ember és a meggyborkészítés útjába. Lássuk, milyen előkészületek szükségesek ennek érdekében.

Először is kell egy tiszta vödör, másfél méter műanyag cső (nagyjából egy centiméter átmérőjű), egy darab tízliteres vagy két ötliteres üveg, egy vagy két kotyogó, egy kiló cukor és egy zacskó (fiola) borélesztő. Olyan kellékek, mint tölcsér, szűrő vagy éppen fakanál, vajling (bizonyos vidékeken vájling), fazék, úgyis vannak otthon.

A meggy szedésével várjuk meg, hogy túlérjen, az nem baj, ha kissé megkukacosodik. A fenti kellékek úgy 6-8 liter végtermék előállítására vannak méretezve. Ehhez szedjünk le 5-6 kiló (egy erős fél vödör) meggyet (ne a tiszta vödrünkbe!!!). A meggyet csumázzuk le és tegyük a vájlingba, öntsünk rá annyi vizet, hogy jól ellepje. Áztassuk egy óráig, majd mossuk át, cserélgetve a vizét. Nagyon ne nyomkodjuk, mert elveszítjük az értékes meggylevet. Eközben az esetleges kukac-populáció zöme elhagyja a gyümölcsöket és így megszabadulunk tőle: kiöntjük a mosóvízzel a gyereket. Ezután az utolsó öblítővizet leöntjük, szólunk a család többi tagjának: lehet magozni. Ehhez megfelelő védőruha vagy éppen fürdőgatya viselet kell, mert semmilyen körülmények között sem tudjuk megakadályozni, hogy a meggylé néha ránk fröccsenjen. Két ember egy fél óra alatt ki tud magozni ennyi meggyet. Amennyi mag véletlenül mégis benne marad, annyi kell is. Halmozzuk a tiszta vödörbe, keverjük hozzá a cukor felét. Itt kell megjegyezni, hogy ez a recept nem a szokásos sziruposan édes tömény meggybort hivatott előállítani, hanem normál félszáraz-félédes bornak megfelelő minőségűt. Aki ütős meggyszirupot akar, az növelje ízlése szerint a cukor mennyiségét, de ne hivatkozzon ránk sehol.

A becukrozott meggyet tartalmazó vödröt állítsuk hűvös, szellős helyre, és takarjuk le egy tiszta ruhával. Első napi teendőink itt befejeződnek, már ha a mosogatást másra tudjuk sózni. Ezt követően naponta egyszer-kétszer nézzünk rá, ha minden jól megy, habzani fog. a habot törjük (értsd: nyomkodjuk, keverjük) bele a masszába. 3-4 nap múltán (melegebb időben 3, hűvösebb időben 4) elővesszük, és most jön a lényeg. Szűrőn keresztül fazékba öntjük. A szűrőben maradt masszát vízzel átmossuk, annyiszor, amíg szép vörös leve van. Ezeket a leveket hozzáöntjük a leszűrt anyaléhez, majd a maradék cukrot és az előkészített élesztőt belekeverjük (az élesztő tasakján ott van, hogy kell előkészíteni). Igyekezzünk, hogy ez így együtt ne legyen több tíz liternél, mert így pont tele lesz vele az üveg, amiben erjesztjük. ha kevesebb, vízzel pótolható. Amint belekerült az üvegbe, és úgy látjuk, az erjedés elején a habzásnak van elég hely az üveg nyakában/tetején, tegyük a kotyogót az üveg szájába.

Ezt követően borunk jó két hétig forrni fog. Amint befejezi a forrást, és kellően leülepedett, le kell fejteni a szilárd részekről, literes-kétliteres üvegekbe, de most ne hagyjuk levegőnek helyet az üvegben, színültig töltsük és jól zárjuk le. Pár napig még ülepedni fog, ezután újra leöntjük a seprőről (ami az üveg alján összegyűlik), megfelelő űrtartalmú üvegekbe, hogy lehetőleg mind tele legyen. Akkor tegyük hűvös helyre (pince) és felejtsük egy vagy két hétre. Amikor utána elővesszük, szép tiszta italunk kell legyen. (Emiatt a legjobb a színtelen üveg: egy jól sikerült meggybornak pompás színe van!)

Megjegyzendő, hogy a meggyel egyszerre érő más gyümölcs, így ribizke, köszméte, feketeribizli, josta bátran keverhető a meggyel, de ha van elegendő ezekből a bogyósokból, önálló borkészítésre is alkalmasak.