Sajnálatos módon a legtöbb házikerti növénynek már javában ketyeg a tenyészideje, mire tanácsaimmal hozzásegíthetném a hobbikertészek népes csapatát az okszerű gazdálkodás élményéhez. Mindemellett talán még nem késett el egy-egy jól irányzott javaslat.

Mai, első esszémben a hangyák és a levéltetvek kérdéskörében vágunk rendet. A szakirodalom nem egységes abban a tekintetben, hogy a hangyák mindössze kihasználják a levéltetveket, vagy saját maguk terjesztik őket? Saját tapasztalataim alapján utóbbi vélemény mellett török lándzsát, egyfelől a neodarwinista gondolkodásmódból eleve ez következik, másfelől túlontúl nagy az egybeesés a hangyák tevékenysége és a levéltetvek megjelenése között. Tavasz végefelé megjelennek gyümölcsfáink törzsén a hangyák, szorgalmasan járkálnak föl-le. Ilyenkor még hiába nézelődik az ember a hajtáskezdeményeken, a kis leveleken, nem lát semmit, csak egy-egy hangyát, amint az új hajtásokon előbújó leveleken üldögélnek, és nem tudni mit, de valamit csinálnak. Aztán úgy egy hét múlva meglepetve tapasztaljuk, hogy a levelek fonákán megjelentek a levéltetvek, a hangyák pedig szüntelenül sürögnek-forognak körülöttük. Ilyenkor még éppen nem érik semmi a fák alatt, ami kizárná a megfelelő vegyszerekkel történő védekezést. Nade nem szeretjük a kemikáliákat a kertünkben, ezért más módszerekkel próbálkozunk: leszakítjuk a tetves leveleket, ledörzsöljük a hajtásvégekről a tetveket (rózsa esetében megoldás lehet), aztán hetek múlva megisszuk a levét: immár mértéktelenül elszaporodtak a tetvek, a fa alatt meg érik a földieper. A káliszappanos permetezésben meg, őszintén szólva, nem hiszünk. Ilyen alapon a slag végére szerelt porlasztóval is lehet levéltetvet gyéríteni, ha a leveleket alulról veretjük a vízzel, de hát ez nem kertészkedés, hanem valami más.

Elébe kell tehát vágni a dolognak.

Mivel a levéltetvek megjelenését a hangyákkal hozzuk összefüggésbe, felesleges holmi sárga-csapdákkal kísérletezni (viszont más kártevők ellen felhasználható az is!). Amint megjelennek a hangyák a fatörzsön, meg kell akadályoznunk, hogy feljussanak a hajtásokig és friss levelekre telepítsék a levéltetveket. A megoldások számának csak a kreativitás korlátai szabhatnak határokat. A boltokban kapható egérfogó ragacs például kézenfekvő megoldás: sokáig megmarad a fa törzsén, a hangya nem tud átjutni rajta és bizonyos fokig esőálló. Mert ez ám a baj, az időjárás az olyan remek megoldásról is ítéletet mond, mint a porozószerek fatörzsre fújása. Azonnali jó eredménnyel jár, egészen az első esőig, ami tavasszal nem ritka esemény. Egy erősebb szél is nagyon hamar kárt tesz a védelmi rendszerünkben. A fatörzsre permetezett rovarölő szerekkel ugyanez a baj, hamar hatásukat veszítik. Jelenleg kísérletet folytatok avas zsiradékkal, amit gyűrű formában a fa törzsére kenek. E megoldás sikerének előre látható módon a magas hőmérséklet fog gátat vetni, a zsiradék elolvad és egyszerűen lecsorog a fán, emellett, szó, ami szó, nem is szép látvány.

Szóval, ideje beszerezni a levéltetű elleni vegyszert és némi fóliát a fa alatti eper letakarásához. De ne adjuk fel, az emberiséget a fürkésző szellem viszi előre!