A gyomok a kertészkedő ember jó barátai, persze korlátokkal. A régi szemlélet, miszerint egyetlen szál gaz se legyen a kertben, mára reménytelenül és véglegesen elavult.

Kezdjük naptár szerint a gyomok tárgyalását.

Tavasszal a veteményezésre kiszemelt terület természetesen meg kell tisztítanunk az áttelelő vagy korán kikelő gyomoktól, hiszen akadályoznák a vetést majd később elnyomnák frissen kikelt növényeinket. Más helyeket (későbbi palántázásra szánt terület, kerítések melletti területek, szőlősor alja stb.) ellenben érdemes egyelőre nem háborgatni. Amíg a terület hasznosítása nem aktuális, táplálékforrásul szolgálhat háziállataink részére. Ha van a háznál baromfi, vagy nyúl, tél végi-kora tavaszi csemege nekik a tyúkhúr, a pitypang, a vadmurok és bármilyen pázsitfűféle.

Az évelők területét (földieper, ribizke, köszméte) viszont haladéktalanul tisztítsuk meg. A földieperrel kezdjük, hiszen arról május végén már szüretelni szeretnénk, március-áprilisban intenzív növekedést végez, nem tűrhetjük, hogy holmi gyomok akadályozzák ebben. Később az eperre még visszatérünk.

Amint elérkezett a május, eljött az ideje az abszolút gyommentesen kívánatos részek gyomirtásának. Gondolok itt a téglával, járólappal kirakott kerti utakra, járdaszélekre, és egyéb olyan helyekre, ahol nincs helye gaznak. Ezt a gyomirtást szorgalmasabbak végezhetik manuálisan, de aki járt már úgy, hogy egy kihúzott gazzal feljött a tégla is a helyéről, nem ragaszkodik a testmozgás ezen válfajához, hanem elballag a boltba és vesz valami totális gyomirtót erre a célra. Érdemes erre egy külön permetezőt tartani, mert a gyomirtás után természetesen el leszünk fáradva és esetleg elsumákoljuk a permetezőgép alapos kiöblítését, aztán meglepődünk, amikor a szőlő friss hajtásai olyan furcsán elszáradnak az aktuális permetezés után egy héttel.

Következő akciónk a kikelt vetemények óvása. Ez annyira egyértelmű, hogy nem is szaporítjuk vele a szót.

Időben utolértük magunkat, jelenleg itt tartunk, majd hamarosan folytatjuk a témát. Most térjünk át az agrobotanikára, tegyünk rendet a gyomok között, hasznuk és veszélyességük szerint.

Vannak feltétlenül, kompromisszum nélkül irtandó gyomok, ezek esetében nincs helye mérlegelésnek. Ezek: az egérárpa (már kikalászolt!), a később ébredő ragadós és talpas muhar, a ragadós galaj (szántóföldi gyomból domesztikálódott) és a kertészek réme, az aszfalt alól is előtörő csillagpázsit.

Ajánlatos a fehér libatop kiiktatása is, még most, amikor ki tudjuk kapálni vagy húzni, később olyan erős gyökere lesz, hogy traktorral kell kicibálni. És persze minden gyom irtandó, amely rossz helyen kel ki.

A háziállatok táplálékául szolgáló, fentebb már tárgyalt gyomok nyárra úgyis eltűnnek, tehát vagy felejtsük el őket, vagy még most szabaduljunk meg tőlük, pl. a pitypangot húzogassuk ki a földieper közül, amíg látjuk. Száraz gyepekben megtűrhetjük a keserűfű-féléket, úgyis csak ott jelennek meg, ahol a füvet kiégeti a napsütés. Veteményesben viszont ne finomkodjunk vele.

Ennek a fejezetnek a végén ejtsünk szót a disznóparéjról, ami öröm a kertésznek, amikor megjelenik: azt jelzi, tápanyagban gazdag a talajunk. Felmagzás előtt viszont szabaduljunk meg tőle.