A mézelő méhek egész évben ellátják az államukat az általuk készített illatos tápanyaggal.  Virágnektárt gyüjtenek, mézet készítenek, amit a sajátmaguk készítette viaszsejtekben tárolnak, a kaptár mélyén, és aminek ki kell tartania, következő év tavaszáig. Mert a többi rovarállammal ellentétben, a méhek csak később tudnak táplálékot (virágport és nektárt) szerezni. A hangyák és a darazsak már, kora tavasszal tudnak eleséget szerezni és gyüjtögetni maguknak. A méhek nyáron a nektárgyűjtögető tevékenységükkel hatalmas készleteket halmaznok fel, ami kitart a következő év tavaszáig. A méz a méhek nélkülözhetetlen tápláléka. Könnyen tudják tárolni a viaszsejtekben, táplálják belőle a lárvákat és azokat a méheket, amelyek nem tudják elhagyni a kaptár belsejét.
   Élet a kaptárban.
Mikor is kezdődik a háziméh élete? Akkor mikor a királynő a lép összes sejtjébe, lerak egy petét. A dolgozók nőneműek, a herék hímneműek. A lárva 3 nap elteltével kel ki, és a következő 3 napig méhpempővel táplálják. Ha a lárvát mindig ezzel etetik, akkor királynő fejlődik ki. Mézet és virágport a 4. naptól kezdődve kapnak a here- és a dolgozólárvák. Míg a lárva kifejlődik az 8 nap. Közben többször vedlik, majd selyemkokont sző és bebábozódik. A dolgozók kötelessége a fészekben minden munka. Életük első 3 napja azzal telik el, hogy tisztán tartják a fészket, a következő 7 napon át a lárvákat táplálják. Ezután aktivizálódik a viasztermelő szerveik és megkezdik a sejtek építését. A következő 10 napjukat a nektár és a virágpor felvételével és azok elraktározásával töltik. A 20. nap után a kaptár bejáratánál egy ideig őrséget állnak, majd életükben először kirepülnek és virágport, nektárt gyüjtögetnek. A méhészek a kaptárban külön tartják a királynőt, hogy a petéit ne rakja a méz számára fenntartott főlépbe.
Meddig is élnek? A királynők 7 évig, a dolgozók 8 hétig és a herék 4-5 hétig. Testméretük hossza a királynőnek 22, a heréknek 20, és a dolgozóknak 16 mm. A királynő egy nap akár 1500 petét is lerak.
   A méz készítése.
A nektár egy illatos híg oldat, amelyet a virágok választanak ki. Nektáriumokban fejlődnek ki, ami egy különleges mirigy, vagy mézfejtő mirigyekben fejlődnek ki.A virágok belsejében helyezkednek el ezek a mirigyek. A növények ezzel a nektár segítségével csalogatják magukhoz a rovarokat, a méhek közben be is porozzák. A nektárt a mézgyomrukban tárolják a méhek, és amikor visszatérnek a kaptárba átadják az egyik dolgozónak. Aki körülbelül 20 percig a szájában tartja és forgatja, miközben különbözó enzimeket ad hozzá. Az enzimek a nektárban található szacharózt, glükózra és fruktózra bontja. Majd a nektár egy lépsejtbe kerül, hogy a víz elpárologjon belőle. Így az állaga sűrűbb lesz. Majd mikor az anyag kellően besűrűsödött, a dolgozó újra a szájába veszi. Ekkor már egy olyan állagú anyaggá alakul amit már méznek is nevezhetünk. Ezután a dolgozó a mézet egy raktársejtbe helyezi és viasszal lezárja. A nektárban levő illóolajok a folyamat során részben megmaradnak és a mézet is átjárják. A kaptárba a dolgozók virágport is hordanak és viaszsejtekbe rakják. A virágpollen nagy mennyiségű fehérjét tartalmaz, és így a fejlődő dolgozók legfontosabb élelme. A kaptár összes lakója segíti a készletek feltöltését.
   Érdekességek.
Ha a dolgozó valamilyen különlegesen gazdag helyet fedez fel, akkor a kaptárhoz visszatérve táncba kezd. A társaik a csápjukkal érzékelik a mozdulatait, amiből megtudják állapítani a táplálék helyét, és az ott található nektár mennyiségét is.
Egy dolgozónak akár 1000 virágra is rá kell, hogy szálljon mire a mézhólyagja megtelik. Néha mézharmatot is gyűjtenek, amit a levéltetvek állítanak elő. A mézharmat egy cukros oldat.
Nekünk embereknek az a feladatunk, hogy ezeket a csodálatos kis rovarokat mindenképpen védjük meg, hogy még sokáig tudjanak nekünk mézet készíteni.