A 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál idén április 10 és 18. között kerül megrendezésre. Az újdonságok egyike, hogy új programigazgató, a dán Allan Sørensen válogatta össze a kínálatot. A vele készített interjú során szinte mindent megtudtam a hazai szervezés buktatóiról, reményekről, félelmekről és lehetőségekről.

Teljesen elégedett vagy most Titanic-ügyileg?

A programmal? Igen, a munkámmal kapcsolatban igen. Természetesen mindig vannak olyan filmek, amiket nem sikerült bevenni, mert például nem akarnak játszani velünk, mint túl kis hallal… De összességében minden jól alakult.

Amúgy gyakran találkozol ilyen attitűddel a külföldiek részéről, hogy ezzel a kis magyar fesztivállal nem érdemes foglalkozni?

Nem, legfeljebb abból szűröm le, ha nem is válaszolnak az emailemre.

Ez egy elég egyértelmű jel.

Ez egyértelmű jel, ezzel nincs mit tenni. Például van ez a dokumentumfilm Kurt Cobainről, amit nagyon szerettem volna megszerezni. És próbálkoztam, próbálkoztam, és egyszerűen nem válaszoltak az emailemre.

Ez nem Kurt hibája!

Neeem, és egyébként nagyon jó értékeléseket kapott, például a Sundance Festival-on is vetítették, és tökéletesen bele is illett volna a dokumentum-szekcióba is, de nem sikerült.

Külföldiként mennyire ismerted korábban a Titanicot, illetve mikor ismerted meg? Vagy általánosabban úgy is kérdezhetném, hogy milyen a Titanic külföldi reputációja.

Először "civilben", 2013-ban látogattam el a fesztiválra, épp a barátnőmet látogattam meg, aki Budapesten lakik. Imádom a filmeket, meg a filmfesztiválokat is, meg is néztem 2-3 filmet. Majd egy évvel később munkát kerestem, úgyhogy elhatároztam, hogy felkeresem a fesztivál igazgatóját - arra persze nem számítottam, hogy rögtön programigazgató leszek, de épp keresett valakit.

Gondolod, hogy a Titanicnak nagyobb nemzetközi híre kellene, hogy legyen, vagy így, "aranyos kis magyar fesztivál"-ként jól van ez így? Mert Magyarországon végülis elég népszerű, nem?

Szerintem jól van ez így. Ez egy nagy fesztivál Magyarországon belül. De például voltam a Koppenhágai Filmfesztiválon is, amit mindig egy időben tartanak a Titanic-kal, csak négyszer annyi filmet vetítenek rajta. De én szeretem az ilyen méretű fesztiválokat, ahol csak a legjobbakat lehet kiválasztanunk. Limitált költségvetéssel kell dolgoznom, tehát meg kell gondolni, mi kerülhet bele a programba - ezt kihívásnak tekintem.

Tapasztaltál nagyobb különbségeket a kétféle fesztiválszervezés között, úgymint a magyar szervezés és a dán szervezés különbségei?

Úgy érted, a magyar szervezés hiánya? Igen, tapasztaltam! Azt hiszem, a koppenhágai sokkal jobb a branding és marketing területén, és nagyon okos eseményeket szerveznek. Például horrorfilmvetítést kazamatákban - sok ilyen különleges dologgal teszik izgalmasabbá a vetítéseket, amiket nagyon örülnék, ha mi is át tudnánk venni.

Szerinted ezeknek a hiánya min múlhat? Gondolom, nem lehet mindenért a kormányt hibáztatni…

Nem, hát a pénz például megvan, csak ha támogatásra akarsz pályázni, az nagyon sok előkészületet és kemény munkát igényel, nagyon sok önkéntesre van szükség. Vannak önkénteseink, de ők csak a folyamat utolsó lépéseinél jönnek a képbe, 1-2 hétten a fesztivál előtt. Ha igazán ütős fesztivált szeretnél szervezni, ahhoz pedig minimum egy évvel korábban meg kell kezdeni az előkészületeket, a tervezést, a forrásteremtést.

Tehát itt visszatérhetünk a szervezési hiányosságok témájához.

Igen, megteszek minden tőlem telhetőt, de azért az én kapacitásomnak is megvannak a határai.

Mit gondolsz, mi a legrosszabb, ami innentől történhet a mostani fesztiválon?

Nos, Titanic a neve, úgyhogy lehet, hogy el kell süllyednie…

Például hogy nem jönnek emberek?

Hát az az ő bajuk lenne. Nem hinném, mert emberek mindig jönnek elegen, és ebben az évben tényleg sikerült egy nagyon jó programot összeállítani, már most is sok pozitív visszajelzést kaptunk. Talán a legrosszabb, ami történhet, hogy mivel ma már minden digitálisan van meg, és előfordulhat, hogy az adathordozón valamilyen hiba van. És ebben az esetben nem tudsz odamenni és megjavítani, mint régen a filmtekercset öt perc alatt. Azt hiszem, ez a legnagyobb félelmem, hogy a digitális adattárolásban túl sok hibalehetőség van, és egyszercsak haza kéne küldeni az embereket, mert valami nem működik…

Legalább az nem a te hibád lenne.

Nem, de attól még elég szerencsétlen helyzet.

Nem félsz az esetleges kritikáktól a programmal kapcsolatban?

Nem.

Mert olyan magabiztos vagy?

Nagyon büszke vagyok a programra, úgyhogy biztosan megvédeném!

Gondolod, hogy egy külföldi filmesnek az sokat jelent, hogy itt vetítik a művét? Mivel ezek mind független filmek, szóval gondolom, nagyban függenek a nemzetközi visszhangtól. Nagy löketet jelent ez nekik, hogy szerepelhetnek például a Titanicon?

Szerintem a film nagyságától is függ - úgy értem, néhányuknak már eleve van egy elég nagy hírnevük. Nekik ez kb. olyan lehet, hogy igen, először vetítik Magyarországon, de valószínűleg nem ez lesz az álmaik beteljesedése. Másokon érzem, hogy nagyon hálásak - korábban nem is tudtak a fesztiválról, nem is gondolták, hogy Magyarország egy olyan hely lehet, ahol érdeklődnek a filmjük vetítési joga iránt, és amikor felkerestem őket, nagyon örültek. Szóval vannak, akik úgy látják, hogy ez egy nagy dolog, új területre léphetnek, az itteni közönség megnézi a filmjüket, és talán találkoznak egy újfajta látásmóddal.

Az elmúlt években elmozdult a Titanic egyfajta mainstream irányba, vagy még inkább alternatívnak, "értelmiséginek" mondható?

Szerintem ugyanaz a profilja, mint régebben - kicsit a maistream és a művészfilm között, amire a legjobb kifejezés a független. Mindig jó, ha van egy-két olyan cím, mint a Megmaradt Alice-nek, ami Oscart is nyert, mert annak jó a sajtóvisszhangja. Minden attól függ, mit akarsz egy fesztiváltól. Ha egy személyes, alternatív, független fesztivált akarsz csinálni, akkor azt csinálod. Ha egy kicsit ennél a szintnél följebb akarsz lépni, akkor kellenek a húzónevek, mint Julianne Moore vagy Tilda Swinton.

Egyébként szerepel a szándékaid között, hogy új közönségrétegeket vonzzatok be a fesztiválra? Vagy hogy bizonyos szinten neveld őket a minőségi tartalomfogyasztásra? Vagy úgy gondolod, hogy ez nem kell, hogy a te feladatod legyen?

Nem, ez nem szerepel a céljaim között. Azokat a filmeket választom be, amik nekem tetszenek. Elég nyitott vagyok, és végül is a "trash"-nek is meglehet a maga minősége. Például a Sötét oldal mellett új kategóriát is létrehoztam, a Valami vadságot, amiben fekete komédiák vannak, a vámpírkomédiától a leszbikus road movie-ig - tehát inkább igyekszem minél többfajta filmet beválogatni. Nem szeretem ezeket a jó vagy rossz minőség, vagy jó vagy rossz film-szerű besorolásokat. Minden filmnek megvan a maga értéke, amit tiszteletben kell tartani.

Gondolod, hogy a magyar közönséget könnyű bizonyos filmekkel sokkolni? Például más szinten lehet beszélni olyan témákról, mint az LGBT, vagy szado-mazo szex, mint Dániában. Jelent ez valamilyen korlátot számodra, vagy nem érdekel? Vagy esetleg direkt örülsz, hogy felfigyelnek ezekre a kérdésekre?

Nem tudom - nem szeretnék csak úgy provokálni, vagy csak azért beválasztani egy filmet, mert egy bizonyos témáról szól, igazán csak a film maga érdekel. Ha találok egy olyan filmet, ami nagyon tetszik, és az épp egy bizonyos kényes témáról szól, az csak egy örömteli mellékes körülmény, ha az embereket érzékenyíti a probléma iránt. De az emberek, akik a Titanicra járnak, általában eleve nyitott szemléletűek, tudják, mit néznek meg, szóval nem hinném, hogy túl sok Adam Sandler-rajongót meg tudnék győzni arról, hogy nézze meg a filmjeinket.

És skinheadek sem fognak beülni a leszbikus szerelemről szóló filmekre… Gondolod, hogy éveken keresztül itt fogsz még dolgozni?

Remélem!

És vannak hosszú távú terveid? Valami, amit változtatni vagy javítani szeretnél? Vagy valami cél, amit el szeretnél érni hosszú távon?

Szeretném, ha több esemény lenne, amik meglepik az embereket - mint Koppenhágában, amiket említettem. Például tavaly Hitchcock Hátsó ablakját egy udvarban vetítették, és olyan volt, mintha épp ott játszódna a sztori. Idén pedig a Rémálom az Elm utcábant a koppenhágai Elm utcában. Szeretném Budapestet mint városi környezetet jobban bevonni. Ehhez sok erőforrás és energia kell.

Lehet, hogy valamilyen művészeti ágak közötti átjárhatóságot is megnyittok előbb-utóbb?

Igen, szerintem az szuper lenne. Meg talán bevonni filmsorozatokat is, például exkluzív évadnyitó premiereket. A Titanicon is volt már hasonló pár éve, egy minisorozattal Kate Winslet főszereplésével. Mivel a TV-sorozatok már egyre inkább filmes minőségűek, amiket el kell ismerni, és megérdemelnék, hogy a mozikban is bemutassák őket.

Szerinted egyébként ez miért jött divatba? Hiszen korábban is elég nagy közönségük volt a sorozatoknak. Miért voltak rászorulva a gyártók arra, hogy komplex sztorikat dolgozzanak ki, amik elgondolkodtatnak, okosak, és nem csak ülni és nézni kell őket? Én például emiatt kezdtem el sorozatokat nézni, és nagyon örülök.

Szerintem a fordulópont az HBO volt, Amerikában, ami az első kábeltévé-társaság. A hagyományos csatornáknak nagy a felelősségük abban, hogy mit vetítenek, a szponzorok, reklámok és a törvények felé is. Míg az HBO magáncég, aminek megvan a saját pénze, és nem függ a piaci szponzorokról, nem kell politikailag korrektnek lennie, és tulajdonképpen azt ad, amit akar. Tehát egyrészt szabadságuk van a történetmesélésben, másrészt egy rakás pénzük. Ez teret enged a művészi szabadságnak is. Ugyanígy volt az AMC is a Breaking Baddel - már sok ilyen kábeltévé társaság van a piacon, amelyik így biztosítani tudja az igazi zsenik művészi szabadságát.

Ez akkor egy újabb érv a sajtószabadság mellett és az államilag szabályozott média ellen.

Igen.

Oké, akkor köszönöm az interjút.

Én is köszönöm - és szponzorok jelentkezzenek!