• Hahó! Halihó! Itthon van a ház úrnője? Szabad-e betérnünk e kedves kis hajlékba? Jó napot! A Nemzeti Adó- és Vámhivatal munkatársai vagyunk. Itt az igazolványunk is, nézze csak. Ugye milyen remek kis kép? Nyaralás után készült. Isteni volt a színem. Két két hetet töltöttünk az olasz tengerparton. Most pedig nézze meg, hogy mennyire sápadt vagyok. Szörnyű. A hajam is teljesen zilált. Nem szeretem ezt a szeles, esős időt. Jaj, én meg csak beszélek itt összevissza. A kollégám mindjárt elmondja mit is akarunk. Képzelje, megszállott hegymászó.


  • Rendben van. Akkor én most rá is térnék a tárgyra. Tavaly hárman megmásztuk a Matterhornt. Minden évben elmegyünk valahová. Sajnos történt velem egy csúnya baleset is. Leestem az emeletes ágyról. Két bordám és a jobb kezem el is tört. Az egyik ujjamat azóta sem tudom mozgatni. Fogja csak meg, ne féljen, nem fáj. Valójában nem is nagyon érzem.


  • Érdekes, de valójában miért jöttek? Kissé feszélyez a dolog. Valami gond volt a bevallásommal?


  • Nem, nem, dehogy. Egész másról van szó. Az adóbevallása tökéletes. Erről jut eszembe. Tegnap nekem is sikerült egy tökéletes almás rétest készítenem. Bevallom izgultam egy kicsit, de hála Istennek jól sikerült. A fiaimnak nagyon ízlett. A kollégámnak is vittem belőle. Ő pontosan elmondja a jövetelünk célját.


  • Igen, persze. Mondom is. Szóval, ma reggel bementem az irodába és a kolléganőm almás rétessel várt. Nagyon örültem neki. Imádom. Odavagyok mindenért amiben egy kis fahéj van. Ön is szereti?


  • Nem kimondottan. De tényleg nagyon kíváncsi vagyok a jövetelük céljára.


  • Persze, igaza van. Ez most a legfontosabb. Mondom is. Nekem két fiam van. Az egyik harmadikos gimnazista, a másik már egyetemre jár. Rendes, szorgalmas gyerekek. Nézze, hoztam képet is róluk. Nem untatom ugye, ha megmutatom őket?


  • Nem, nem untat, csak egy kicsit feszült vagyok. Tényleg aranyos gyerekek, de nem tudhatnám meg, hogy mit szeretnének tőlem?


  • Dehogynem, asszonyom. Természetesen. Akkor bele is kezdenék. A kollégámnak három gyönyörű lánya van. Remélem ő is hozott képeket. Mindenre fel kell készülnünk. Tudja egy adóellenőrt nem nagyon kedvelnek az emberek. De Önnek olyan szimpatikus arca van és gyönyörű a frizurája. Tényleg remek. Megadná a fodrásza címét?


  • Persze, felírom. De még mindig nem tudok semmit. Mondják már el kérem, hogy mit akarnak!


  • Bocsánat, mi itt meg csak csacsogunk. Mégiscsak adóellenőrök volnánk, vagy mi a szösz. A három lányom közül a legkisebb még óvodába jár, ő család kis kedvence. Mondtam is a feleségemnek, hogy nagyon elkényeztetjük. A nagyobbak ikrek, gimnáziumba járnak. Ez a kép Ausztriában készült. Egy japán turistát kértem meg, hogy fényképezzen le minket. Ezért az egész család szerepel rajta.


  • Nem térhetnénk végre a tárgyra. Mit akarnak tőlem?


  • Én egy pohár vizet kérnék, ha nem sértem meg vele. A kollégám meg… Mit is kérsz?


  • Van itthon egy kis üdítője? Ha lenne esetleg narancsos. Azt szeretem a legjobban.


  • Rendben, hozom, de nyögjék már ki mi ez az egész. A hivatal kiküldi az embereit az ügyfelekhez inni?


  • Mi? Ezt nem is tudtam. Ja, értem már. Tréfálni tetszett. Már majdnem beugratott. Átvágni egy adóellenőrt? Nem szép dolog. Meg is büntetem százezer forintra... Jaj, ne ijedjen már meg annyira. Csak vicceltem. Munka közben mi is szoktunk egy kicsit mókázni, lazítani. Nem mindig csak büntetünk.


  • Igen. Képzelje el, a múltkor egy gazdára csak úgy ugratásból kivetett kétmillió forint bírságot. Mókás volt. Összecsődült az egész falu. Még a mentőket is ki kellet hívni, de nem történt nagyobb baj.


  • Fel akartam egy kicsit vidámítani. Annyira fáradtnak és kimerültnek tűnt szegény pára. Így legalább a kórházban pihenhetett vagy három hetet.


  • Emlékszel még arra a rövidáru kereskedőre? Előre megbeszéltük, hogy megtréfáljuk. Úgy hárommillióra. Csak nagy nehézségek árán tudtuk levágni a kötélről. A kollégát még jól fejbe is rúgta.


  • Itt is van a helye, nézze csak. Veszettül kapálózott ám. Azt üvöltötte, hogy meg akar halni.


  • Mondtuk neki, hogy csak ugrattuk, erre irgalmatlanul elkezdett zokogni. A fejét pedig ritmikusan a falnak csapdosta, csak úgy döngette vele a falat. Majd a pszichiátrián rendbehozzák,  a fejét meg a sebészeten.


  • Persze, nem gond. A lángosos is, hogy felgyújtotta a saját bódéját a háromszázezres bírságra. Mire el tudtuk volna mondani neki, hogy csak úgy szórakoztunk, ne vegyen már mindent annyira komolyan, porrá égett mindene. Úristen, milyen bamba képet vágott. Még most is röhögnöm kell rajta.


  • Nagyon mulatságos történetek, de komolyan mondom az őrületbe kergetnek. Mi ez? Valami Stand Up Comedy?


  • Nem, dehogy, asszonyom. Szürke kis adóellenőrök vagyunk, csak imádunk viccelni... Bocsánat…, bocsánat..., de a lángosos feje… Tényleg nem bírom ki… Na… Félelmetes volt… Céklavörös.


  • Igen, én is mindjárt bepisilek… És ahogy… És ahogy hörgött. Fenomenális volt. Egy pillanat, csak megtörlöm a szemem. Huhh.


  • De komolyan, mondják már, mi a fenét akarnak?


  • Jó, elmondom… Pillanat… Pillanat… Jó. Szóval mi valójában a macskáját keressük. Le kéne mérnünk. Súlyadó miatt. Tudja macska súlyadó.


  • Kilogrammonként 10.000 forint évente. Látom, szépen megtermett példány. Hány kiló?


  • Négy, de én nem hallottam még a macskaadóról.


  • Mi is csak ma reggel tudtuk meg.


  • Jól van, akkor hozom a pénzt, bár lehet, hogy kivágom az egész macskát a francba. Évi negyvenezret nem ér meg nekem, hogy egész nap csak zabál, meg döglik.


  • Tudtam! Látod, tudtam! Mondtam ugye? Bevette… a macskaadót mindenki beveszi…


  • Be. Tiszta röhej. A múltkor azt találtuk ki egy nagycsaládosnál, hogy a gyerekek után lábméret szerint kell fizetni. Erre elkezdték dugdosni a cipőket. Eszméletlen volt. Az egész hivatal ezen röhögött.


  • Meg amikor arra az öreglányra kivetettük a botadót. Kemény volt a néni. Még most is sajog a fejem. Nem érette a viccet, kapásból leütött.


  • Vidám egy életünk van ám. Tudná mit művelünk próbavásárláskor. Múltkor egy ruhaboltból bugyiban, meg melltartóban kellett kimenekülnöm. Tudod a tüköradósnál. De megérte. Azt kiabálta utánam a tulajdonos, hogy maga itt a tükrökkel nem fog trükközni. Futnom is kellett mint a nyúlnak. Az volt a szerencsém, hogy félúton összeroskadt. Mondtam is neki, mi van uram, összeroskadó? Csak lihegett szegény, meg szivárgott valami az orrából.


  • Urnás temetésnél én egypárszor elsütöttem a hamvadót. Egyszer utánam is hajították a megboldogultat. Fél méterre mellettem csapódott a földbe a nagypapa.


  • A múltkor, egy patikusnál vettem két doboz lázcsillapítót. Odaadta az ürge, erre elővettem az igazolványomat, hogy lázadó. Úgy zuhant el, mint egy liszteszsák.


  • Ez jó. A lázadók mindenért megfizetnek. Bocs, de ezt nem tudtam kihagyni.


  • Jó poén, gratulálok! Egy könyvárust két órán keresztül hülyítettem a könyvkiadókkal. A végen aztán elkezdte letépkedni a könyvek borítóit, meg a saját haját. Kissé felkapta vizet.


  • Pont, mint egy utcai zenész a hangadónál. Apró darabokra verte szét a gitárját. Mondtam is neki, látja uram, hogy a harag milyen rossz tanácsadó. Hoppá!


  • Ezt még nem is mesélted. Képzeld, rájöttem, hogy a haladót nyelvtanfolyamoknál és horgászoknál is elsüthetnénk. Szakadó esőben elég ütős poén lenne.


  • Múlt héten csütörtökön, a kertvárosban egy nő éppen teregetett. Szóltam neki, hogy a száradóval meg mi lesz? Mármint, hogy a napsgárzás használatáért fizetett-e? Sajnos nem vettem észre a mellette lévő két rottweilert. Mindegy. Egy öltöny árát megérte.


  • Álljanak már le egy pillanatra. Ez valami eszméletlen, amit művelnek. Maguk gyakorlatilag rettegésben tartják a környéket. Mit akarnak tőlem? Védelmi pénzt?


  • Nem dehogy. Csak imádjuk a tréfákat. Szóval arról lenne szó, hogy Önnek pár éve volt egy pár ezer forintos adótartozása. Közben szépen meghízott a kicsike. Ma olyan 12 milliós lett, szépen fejlett példány. Az a gond, hogy 3 hónap múlva elévül. Lépnünk kell valamit az ügyben, de úgy látom Önnél nem lesz gond. A lakása pont megfelel a célra. Lefoglalni jöttünk. Ugye nem zavarja?


  • De. Nagyon is zavar. Ez megint csak valami otromba tréfa?


  • Nem hölgyem, szó sincs erről. Sajnos a mi életünk sem csupa móka és kacagásból áll. Sokan ezt hiszik, de ez nem így van. Akkor, ha nem zavarja rögtön helyet is foglalnánk.