Ha megfog egy idézet
Szalóczi Dániel nevével először egy tablókép idézete alatt találkoztam néhány éve.
„Tegnap voltam nálad és tudod rengeteg
kis fehér gyertyát gyújtottam meg hátha
felébredsz és
elkísérsz a középiskolába…”

Üt. Érzed. Fáj és mosolyogsz. Mi ez?

Versecskék

Dani verseire a gyermeki kifejezések, a cukiskodás, majd a sokszor nem várt csattanó a jellemző.

Pofon egyszerű érzelmek ismételhetetlen stílussal kifejezve.

Slendriánnak, esetlennek tűnhet, éppen ettől sikerül átérezni az érzelmi esetlenséget is, ettől válik a hitelesnél is hitelesebbé.

Néhány sor tiszta rímekkel, egybetolt szavakkal és megmosolyogtató játékossággal, ez a recept.

„Na most elárulok valami szupertitkosat:
én tépkedés előtt mindig megszámolom
a virágszirmokat
hogy tudjam hogy melyik szóval kell kezdeni
mert én még játékiból sem akarlak
elveszíteni…”

Tabutéma? Nehogy azt hidd!

Dani első regénye a Mosakodj, Petike, addig nem nézlek indiánnak már a cím alapján is megfoghatatlannak tűnhet. Könyv a kézbe, a száj tátva.
A mozgássérültek intézete, mint legjelentősebb helyszín megadja a mű alaphangulatát: egy nehezen kezelhető emberi helyzetet vázol fel, a lehető legreálisabb leírással: „Minden gyereknek látom a baját. Amiért nem működik a testük. Megszakad a szivárvány a gerincvelő lumbális szakaszán. Honnan tudom ezeket a szavakat. Lumbális. Pedig csak egy kis sárga dúcot kéne valakinek odarajzolnia. A szivárványukba.”
Kristóf, a főszereplő fiú olyan jellemrajzot kapott, amivel nehéz megbarátkozni és a végére mégis teljesen azonosulunk: hol különc, hol megközelíthetetlen, hol a végletekig megkeseredett, kezelhetetlen jellem. Mindemellett érzelmes és rettenetesen emberi. Ahogy haladunk a történetben, természetesen keretet kapnak az események, meglátjuk az olvasás közben kialakult miértek mertjét.

Sokaknak az első olvasás talán sokkoló élményt nyújthat, de a könyv folyamatosan munkálkodik az agyban, két kézzel nyúl utánunk, és akkor is megérint, ha közömbösen vesszük kézbe.

Lepd meg magad azzal, hogy nem finomkodsz… hogy végigolvasod és megérted!

És mi a konklúzió?

Valami, ami új és rajongásig szerethető.
Valami, ami kiemelkedik a „mindegy, milyen szó kerül a sor végére, csak rímeljen” típusú versek közül.

Tabuvilágba kerülsz, mégis élvezed, mert olyan, mintha rólad szólna és mosolyogsz, mert rólad szól. Rólad is szól. Emberi létünk gúnyrajza a regény, silány kis hétköznapi érzelmeink megnyilvánulásai a rövidke versek.
Olvasol és kemény tükör vár rád a másik oldalon. Minden egyes következő oldalon.
Te felkészültél? Én igen!

Köszi , Dani, ne nézz indiánnak!