„Fenn egy király,a földön egy bolond

Körül sok nép, meg milliónyi gond

A bolond jön, és ő zavarja szét

Szép jutalmul megkapja kenyerét”-

énekelte az Omega, úgy 46 évvel ezelőtt, a 10.000 lépés című korszakalkotó albumán. Ma is megvan a régi, eredeti bakelit, fel is teszem néha-néha a többi nagyszerű koronggal együtt.

Vannak cikkek, amiket utálok megírni. Ez is közéjük tartozik. Az Omega életem része lassan öt évtizede. Életem első rock-koncertje is hozzájuk fűződik, 1970. szeptember 4, Kisstadion. Ott voltam sok nagy bulijukon, köztük az utolsó 1982-esen, amelyet egy nappal elhalasztottak Brezsnyev halála miatt, és ronggyá áztam az 1994-es népstadioni koncerten is. Jó pár éve annak, hogy személyesen is megismerkedtem velük, némelyikükkel szinte baráti viszonyba kerültem. Nemcsak zenéjük tetszett, hanem az is, hogy távol tartották magukat a politikától, miközben azért, mint jó néhány dalukból kiderül, megvolt a maguk határozott véleménye a világ folyásáról. Emlékszem, amikor az 1994-es választásokon a politikai csatározások színvonala minden addiginál mélyebbre süllyedt (szeretnénk ma olyan „mélységet”), a már említett Népstadion-beli bulit eképp hirdették: „Az igazi választás”.

Aztán az elmúlt néhány évben valami eltört bennük. Megkapták a megosztott Kossuth-díjat, a nagytekintélyű Schmitt Pál közbenjárására, de végül is a kormányfő jóváhagyásával, hiszen, mint Kóbor János megerősítette, manapság még ez is ezen múlik. Ezek után már adta magát, hogy ők szolgáltassák a zenét tavaly nyáron az O.V. dicsőítésére szánt, bár kissé balul elsült „szabadság-koncerten”, közösen a régi haverokkal, a „falbontó” himnusz, a Winds of Change előadóival, a Scorpions-szal. Most pedig tovább léptek még egyet: június 13-án egyenesen a miniszterelnök saját udvarában, a felcsúti stadionban fognak koncertet adni. A két 16-os között felállított színpadon a több helyütt „beat-miseként” hirdetett Omega Oratórium adja az előadás gerincét. És ahogy e mű kapcsán már megszokhattuk, nem lesz ott a csapat két korábbi oszlopa, Molnár György és Mihály Tamás. Egy igazi rajongó számára pedig az Omega Elefánt és Misi nélkül olyan, mint….

Nem hiszem, hogy egy olyan legendás rock-csapatnak, mint az Omega, szüksége van egy ilyen „megmérettetésre”, különösen akkor, amikor már egyre többen kiáltják, hogy meztelen a király, aki azonban rendületlenül cserkészi be újabb és újabb, még kapható alattvalóit. Mintha nem is ugyanez a zenekar játszotta volna A bűvész című dalt:

„Ha nem figyelsz

Még azt is megteszi

Kilopja fél szemed

A másikat

Csak azért hagyja meg

Hogy láthasd

És ünnepeld”

Ígérem, hogy egyetlen Omega-lemezemet sem fogom sem összetörni, se kihajítani. Ígérem, hogy ha Mecky vagy Benkő Laci velem szembejön az utcán, nem megyek át a túloldalra. Az ember nem dob ki egy fontos szeletet az életéből. De azért sajnálom, hogy annyi szép év után idáig jutottak, lerombolva saját, tiszteletre méltó imázsukat.