A KDNP családi csődvédelemről szóló javaslatáról mesélt Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára. Az ötlet nem az ördögtől való, hiszen mégiscsak keresztények gyülekezetről van szó. Ők legalábbis ezt mondják magukról. Hogy a keresztények erről mit gondolnak, azt tőlük kellene megkérdezni. Azért ebben az esetben nem ártana egy kis óvatosság a részükről.


A honpolgár, sajnos mára rendkívül gyanakvóvá vált minden olyan intézkedéssel szemben, amihez a kormánynak bármi köze van. Ha Harrach képviselő úr az utcán megkínálna engem savanyú cukorkával, hát igencsak gyanakodva nézegetnék őkegyelmére. Pedig lehet, hogy csak egyszerűen szimpatikus lennék neki. Barátságosan nézek ki ez tény.


Derék dolog csődvédelmi biztost adni ajándékba, de egyszerűbb lett volna, ha nem szegényítik el a polgártársainkat. A szociális ellátórendszereket sem kellet volna azonnali hatállyal a földbe döngölni. No, de ne durcáskodjunk, mint mondtam van értelme a dolognak.


Valami olyasmiről lehet szó, ha valaki mondjuk két kézzel szórja a nem létező pénzét, akkor a csődbiztos szól neki, hogy a nercbundát nem kéne megvenni, bár kedvező áron árulják. Önkéntes lenne a dolog. Nem is arról van szó, hogy a csődbiztos úr vásárolna be helyettünk hétvégén a CBA-ban.


Ha tényleg működne a dolog, egy két család tényleg kikerülne a slamasztikából. Az a baj, hogy mostanában semmi sem jön össze, és az ember mindenhol azt keresi, hogy milyen irányból fogják pofán vágni. Feltehetően jobbról.


Sok szerencsét kívánok Rétvári úrnak a megvalósításhoz, és hogy összejöjjön a dolog. Az érintett családoknak pedig tényleg szorítok. Legyen meg az Isten akarata és legfőképpen szabaduljanak meg az adósságaiktól.


Egy fiktív jelenet segítségével nézzük meg, hogy is megy mindez a valóságban:


  • Jó napot kívánok! Én lennék az ajándékba kapott csődbiztosuk. Rétvári úrhoz van szerencsém, nemdebár?

  • Igen, az vagyok. Rétvári Bence, adósságba keveredett magyar állampolgár takarékosságra tisztelettel jelentkezem. Örülök, hogy eljött. Épp indultam, hogy vegyek magamnak egy jachtot. Elkísérne?

  • Nem kísérne. Ön már az ötödik jachtját vásárolja. Mi a fenét akar? Valami hajóhadat? Vagy a Nagy Armadát? Egyszerűen nem engedheti meg magának.

  • De olcsón adják biztos úr, nem hagyhatom ki. Citrom sárgám még nincs is.

  • Ha jót akar magának Rétvári úr, akkor nem is lesz. Aztán a család meg miből fog elmenni a Seychelle-szigetekre nyaralni? Nem nagy költség, tudom, de ha megveszi a jachtot, akkor csak a Kanári szigetekre mehetnek.

  • Igaza van biztos úr, erre nem is gondoltam. Tényleg nem akarom, hogy a családom a Kanári szigeteken senyvedjen. Akkor esetleg részletre?

  • Nem. Ne haragudjon meg Rétvári úr, de több hajót már nem vehet. Az Isten szerelmére, minek kellet magának egy folyami cirkáló?

  • Folyamokon cirkálni. Féláron vettem. Igaz, még nem nagyon cirkálgattam vele. De majd, ha egy kicsit jobb lesz az idő, biz isten, vízre szállok vele.

  • Ide van írva, hogy van már három monitorja is. Nem a számítógépesre gondoltam, hanem a páncélozottra. Az Auróra cirkálót nem akarja megvenni?

  • De, csak azt az oroszok nem adják el. Valami családi emlékük fűződik hozzá.

  • Le kéne már szoknia a hajók gyűjtögetéséről. Mi a fenének magának egy tengeralattjáró? Nincs is tengerünk. Mit kezd vele?

  • Hát, járok alatta. Vicces dolog, nem? Egy tengeralattjáró alatt járok.

  • Kétmillió dollárért. Ebből már egy egész stand up csapatot leszerződtethetne, hangosítással együtt, életfogytiglan. Azok is elég mókásak. Az az érzésem, hogy magát sürgősen el kéne tiltani a vízi jártasságtól.

  • Ne legyen már olyan szigorú. Nem tehetek róla. Szeretem a vizet.

  • Akkor miért nem úszik? Ahhoz csak fürdőgatya kell.

  • Az egészen más, egy csatahajóval sokkal jobban lehet hasítani a vizet.

  • Azt ne mondja nekem, hogy azt is vett magának.

  • Nem bűn az. Nincs benne a tízparancsolatban, hogy ne vegyél csatahajót!

  • Jézus, Mária ki vagy a mennyekben, segíts meg! Az sincs benne uram, hogy ne robbants fel atombombát a hátsókertben, mert magadra haragítod vele szomszédokat. Rétvári úr, az az érzésem, hogy önnek nem csődbiztosra van szüksége, hanem rehabilitációra. Súlyos vízkórságban szenved.

  • De mit csináljak? Ezen vezetem le a feszültségemet. Vegyek talán légelhárító lövegeket?

  • Nem. Az az igazság, hogy szép lassan le kellene állnia. Vegyen egy öntapadós gumicsónakot, fújja fel és ragassza a hátára. Úgy működik, mint a nikotin tapasz.

  • De akkor úgy fogok kinézni, mint egy tini nindzsa teknőc.

  • Nem baj. A látvány ebben az esetben nem számít. A csatahajót pedig sürgősen adja el.

  • Melyiket?

  • Melyiket?! Miért?! Mennyi van belőle?

  • Négy. Ja és egy második világháborús japán repülőgéphordozó. Kéz alól  vettem. Repülőgépet nem is adtak hozzá.

  • Repülőket is gyűjt?!

  • Nem, dehogy. Azzokkal csak egyszer lehet hasítani a vizet. Igazából a vízhasításért vagyok oda.

  • Figyeljen rám Rétvári úr. Egy hónap múlva visszajövök. Addig számolja fel a flottájának a negyedét. Így nem lesznek elvonási tünetei. És meg ne próbálja megvenni a HSM Victory sorhajó élethű másolatát.

  • Ezt honnan tudta meg?

  • Csődbiztos vagyok, ez a dolgom. Megegyeztünk, Rétvári úr?

  • Egy kisebb torpedóromboló?

  • Nem. Szó sem lehet róla. Egy jet skit sem vehet már, mert leveszem magáról a kezemet, aztán hasíthat kedvére, amit csak akar. Tőlem akár még atommagot is. Próbáljon már meg uralkodni magán.

  • Rendben, megpróbálom. Majd a Seychelle-szigetekre gondolok, ha látok egy hajót. Tényleg hálás vagyok a segítségért Önnek biztos úr. Az Isten áldja meg érte.