Ózon a nagyvárosban: egy kiscica taxis kalandja

Tapsi sajnos szomorú kimenetelű története után ezúttal egy újabb mentett kiscica sztoriját hoztam el macska és állatbarát olvasóimnak, remélve, hogy Ózont is éppen olyan hamar a szívükbe zárják,mint Tapsit és az ő emlékét.

Még menni is alig tudott, éppen csak evickélt a kicsiny, kidobott fekete-fehér foltos kölyökcica a forgalmas út mentén. Nagyon félt az úton száguldó zajos berregő valamiktől, de az éhség és a hideg nagy úr.Ázott-fázott, ételt már napok óta nem látott, még eldobott ételmaradékot sem sikerült találnia, még egy szelet kiszáradt, párizsit vagy egy viszonylag puha még elrágható kenyérdarabot sem. Inni is csak némi esővizet tudott napokig.Aztán szerencséjére épp élelmiszer bolt elé tévedt, leült kicsit, mert elfáradt nagyon az állandó kóborlásban. A boltban dolgozók megszánták, és vittek neki egy tálka tejet, amit a cica hálásan és mohón fogyasztott el. Rég nem evett-ivott már ilyen jót.

Jóllakottan folytatta vándorútját.

Egyszer csak egy sárga színű valamire lett figyelmes. Ez a berregő szerkezet valami más volt, mint azok,amelyeket eddig látott. Teljesen mozdulatlanul állt, és még az ajtaja is nyitva volt.

Jó meleg áradt a sárga micsodából,így a hidegtől reszkető apróság közelebb merészkedett a „taxi” feliratú sárga csodához. Egy kétlábú ült benne a volánnál. A barátságos természetű kiscica nem tétovázott: megpróbált beszállni a taxiba,hátha hagyják megmelegedni egy kicsit.

Mindenre számított csak arra nem, hogy a kétlábú hangosan kiabálni kezd vele, durván becsapja az ajtót majd padlógázzal elhajt. Ózon csak kapkodta a kis fejét. Nagyon megijesztette a komisz hangnem és a hatalmasat csattanó ajtó, rémületében egyenesen az úttest közepére szaladt. Rosszabbat nem is tehetett volna. Csak annyit látott hogy egy berregő rohan felé nagy sebességgel, de már nem volt hova menekülni. Ózonnak a torkában dobogott a szíve, ekkor még kék színű szemei hatalmasra nyíltak, ahogy várta az elkerülhetetlen ütközést, a biztos véget. „Legalább nem éhezem tovább, és újra a mamival lehetek ott az állatparadicsomban, a Szivárvány Hídon túl”-gondolta az ekkor mindössze négy hónapos kiscica.

A végzetes karambol azonban nem következett be: a leállt berregőből egy kedves fiatal pár szállt ki akik a taxissal ellentétben bátorítóan és szeretettel hívták magukhoz a rémült kisállatot,és azonnal az állatmenhelyre vitték.Az ott dolgozó önkéntesek és az állatorvosok rögtön kezelésbe vették a sokkos állapotban lévő kis szőrgombolyagot. A cica oltásokat kapott, parazitamentesítették és pár héttel később ivartalanították is.

A napról-napra gyönyörűbb, kedves, bújós kiscica ideiglenes befogadóhoz került. Itt több befogadott cicával élt együtt, és türelmesen várt végleges gazdijára akit végül a „húsvéti nyuszi” hozott el neki. Egy évet várt az igazi megérkezésére, első véglegesnek ígérkező gazdái pár nap után visszavitték a menhelyre. Úgy döntöttek két cica sok nekik…

Ózon azért még boldog gazdis cicaként is tart a sárga, „taxi” feliratú berregőktől, és akkor sem szállna be többé egy ilyenbe, ha kedvenc alutasakos eledelei „foglalnának helyet” az ülésen…