Rajneesh Chandra Mohan Jain, másnéven Osho, egy indiai faluban, Kuchwadában látta meg a napvilágot 1931. december 11-én. Szülei dzsainisták voltak. 7 éves koráig nagyanyjával élt, aki teljes szabadságot adott neki. 7 éves korától már a szüleivel lakott. 21 éves korában megvilágosodott, befejezte az egyetemet, majd az 1960-as években filozófiát tanított a jabalpuri egyetemen, ekkoriban kezdett különböző vallási és filozófiai nézetekből egy önálló ideológiát kovácsolni. Rengeteget olvasott, többek között a nyugati tudományokról. Beutazta egész Indiát, nyilvános vitákra hívta a különböző vallási vezetőket. Tanításai, filozófiája igencsak radikálisak voltak, alapjuk a megtapasztalás volt. Szerinte a legfontosabbak az életben a szeretet, a meditáció és a nevetés, az élet célja pedig a megvilágosodás. Kritizálta szinte az összes vallást, a kereszténységtől kezdve a hinduizmusig.


Élete során rengeteg ellentmondásba keveredett, éppen ezért sokan megkérdőjelezik tanításait. Több, mint 600 könyv jelent meg a nevében, a lehető legkülönfélébb témákban. Nagyon jól el tudta magát adni, szónoki képességei egyedülállóak voltak. Előadásaira a világ minden tájáról érkeztek emberek. Gyakran hívták „szexgurunak” előadásai miatt, melyben a szabad szerelemről és szexualitásról beszélt.


Elismerte Friedrich Nietzsche ateista tanításait. „Ha létezik Isten, az ember soha nem lehet szabad – ez képtelenség.” Majd kiegészítette azzal, hogy nem Isten miatt nem lehet szabad az emberiség, hanem a vallások miatt. „A vallásnak is meg kell halnia, követnie kell Istent.” Ezáltal az emberiség pedig felszabadul.


Zorba, a Buddha

Osho úgy vélte, hogy eddig az emberiség vagy materialista, vagy spirituális volt, most viszont eljött az ideje, hogy a kettőt egyesítsék, mert az egyik semmit sem ér a másik nélkül.


Zorba és a Buddha találkozása az egész emberiséget megmentheti. Ez a találkozás az egyetlen reményünk. A Buddha elhozhatja magával a tudatot, a világosságot és a szemet, mely a dolgok mögé lát, és képes megpillantani azt is, ami szinte láthatatlan. Zorba pedig egész lényét beleadhatja a Buddha látomásába - és az ő részvétele biztosítja, hogy ez ne maradjon meg száraz látomásnak, hanem egy tánccal, örvendezéssel és elragadtatással teli életformává váljon.”


Hatalom és erő

Osho szerint a hatalom és az erő sohasem válik eggyé, a hatalom belülről sugárzik, míg az erő egy erőszakos dolog, mások szabadságának háborítása. A szeretet hatalom, de nem erő, a hatalom sohasem árt senkinek. Az erő a hatalom szöges ellentéte, erőszak egy másik ember ellen. A két szó mégis azonos jelentésűvé lett, azért, mert az emberek azt tapasztalják, hogy a hatalomból erő válik.


A különbség árnyalatnyi. A hatalom mindig a szeretet hatalma és ez csak még mélyebb rejtélyekké válhat, még mélyebb terekbe torkollhat. Végül pedig kaput nyithat a két szerelmes előtt valami transzcendentális dologhoz. Hozzásegítheti őket, hogy összeolvadjanak az univerzummal. A szerelem pillanataiban, amikor a hatalmuk egyesül, két test maradnak, de a lelkük eggyé válik. Ezekben a pillanatokban mélységes összhangot kezdenek érezni magával a léttel - a fűvel, a fákkal, a madarakkal, a felhőkkel, a csillagokkal -, olyasvalami ez, amire csak a szív képes. Nem érvelés, hanem megtapasztalás kérdése.”

Források: Osho - A megértés könyve, terebess.hu