Ha már a húsvét az egyház és a kereszténység legnagyobb ünnepe, akkor engedjék meg nekem, mezei nyúlnak, hogy végre magyarázattal szolgáljak arra, mit is keresek én ezidőtájt a kertben a tojások körül. Vallásos hasonlattal élve ugyanis úgy kerültem a húsvétba, mint Pilátus a krédóba!

Szerény, félős állat vagyok, olyan, aki nem szeret idegen tollakkal ékeskedni, így eszem ágában sem volt a tyúkok munkáját elvenni, még erre a pár napra sem. Megvan nekem a magam dolga, üregeket vájok, elemózsiát gyűjtök, óvom a családomat, és menekülök a vadászok elől. Mindez így önmagában is már elég fárasztó, és akkor még itt van ez a húsvét is!

Az egész mese habbal onnan ered, hogy réges-régen Németföldön a jobbágyok húsvét alkalmából ajándékot vittek uraiknak. Az ajándék általában a gyöngytyúk volt, ami németül úgy hangzik, hogy Hasl.(ejtsd: „haszl”) Valami műveltnek tartott szerzet ezt alaposan félrehallotta, és úgy értette, hogy nem a tyúk, hanem én, a Haase (ejtsd: „háze”) azaz a nyúl vagyok az ajándék. Innen már nem szorul magyarázatra, hogy a tojások miként kerültek a képbe. Kikérem magamnak a tojások létrehozását és a megfestésüket is! Fészket ugyan rakok a kicsinyeimnek szalmából mint gondos szülő, tojást azonban soha nem tojok bele.Ez ugyanis képtelenség, csakúgy mint az, hogy én festegetem őket. Ki kell ábrándítanom Önöket, tehát mind a színes mind a csokoládétojás eredetét illetően.

Bár be kell valljam, a csokoládégyárak, ahonnan a csokitojások és a rólam mintázott csokinyulak valójában származnak, ügyesen ráéreztek a húsvétban rejlő üzleti lehetőségekre. Meg kell jegyezzem, hogy a képmásom alapján készült csokoládékból befolyó haszoból egy fillért se láttam eddig. Legalább egy szál répát vagy egy szép friss salátát azért én is megérdemelnék! Nem szép dolog ez, ezen nincs mit ünnepelni!

A sok kisgyerek ilyenkor izgatottan várja a csokinyulat és tojást, sőt, egyesek addig rágják a szüleik fülét, amíg a gyerekek engem is meg nem kapnak ajándékba, a magam élő valójában.
Ez a legrosszabb ami velem történhet, ugyanis egy gyerek számára minden csoda három napig tart, rosszabb esetben még adddig sem. Ők még nem értik, hogy én nem olyan vagyok, mint egy megunt, vagy elromlott játék, amit egyszerűen el, vagy ki lehet hajítani.

Én is csak egy élőlény vagyok, akiért, ha már megszelídítettél felelősséggel tartozol. Éppen ezért kérem a felelős szülőket hogy ne engedjenek a kicsik érzelmi zsarolásának. A húsvétot követően ugyanis gyakran az utcán, egy számomra ismeretlen erdőben vagy a kukában találom magam, hogy holmi fazékról, vagy lábosról már ne is beszéljek!

A pénzt amit a beszerzésemre költenének, fordítsák inkább állatkerti vagy vadasparki belépőre! Húsvétkor ott mindig lehet nyuszit simogatni. Na, a simogatás ellen nincs semmi kifogásom!

A csokinyúl mellett pedig élő fajtársaim helyett remekül mutat a ma már minden játékboltban kapható, élethű plüss nyuszik valamelyike, számukra nem jár végzetes következményekkel,ha rájuk unnak.

Remélem, szolgálhattam némi magyarázattal,néhány újdonsággal és jó tanáccsal.

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!