Az életem romokban. Annyi mindenkinek segítettem már rendbe hozni az életét, munkát, lakhatást megoldani, most itt az ideje, hogy saját magamért tegyek valamit. Mindig másoknak segítettem, az én dolgaim meg szépen vártak a sorukra. Úgy éreztem, hogy ha most változtatni akarok, akkor mindent vagy semmit! Felmondtam a munkahelyemen, kerestem Budapesten egy albérletet, felültem a vonatra és költöztem. Csak a családomat tartottam meg, a többi minden ment a lecsóba.

Leszálltam a vonatról egy bőrönddel és egy sporttáskával, körbenéztem: Helló új élet! Kicsit később azt is hozzátettem: Ha még azt elárulnád, hogy jutok haza! De ezt már a BKK információs pultjánál ülő hölgytől tudtam meg. Egy óra múlva már otthon voltam és pakoltam. Utána rögtön ültem a buszra és mentem várost nézni. A lányom kitűnő idegenvezető volt. Arra számoltam, amilyen rosszul tudok tájékozódni, hogy az első adandó alkalommal el fogok tévedni. Ez csak a negyedikre sikerült. Két napba telt, mire sikerült beállítani az internetemet, azután nekiálltam munkát keresni. A nyolcadik elküldött önéletrajzom után egyik reggel kaptam egy telefont, hogy személyesen is látni szeretnének. Felírtam címet, időpontot cégnevet, mindent, és hogy aránylag pontosan érkezzem és ne tévedjek el, végigjártam az útvonalat. Az állásinterjún semmi izgalmas nem volt, eddigi tapasztalatomat kérdezték, hol dolgoztam, és mit. A végén közölték, hogy ha a jövő héten nem szólnak, akkor nem én nyertem.

Határozottan kezet fogtam az interjúztatóval, és elköszöntem tőle. Ő legalább korrekt volt. Két hete és hét napja élek Budapesten, és az eddig elküldött 27 önéletrajzomból még csak egyre érkezett visszajelzés. Majd aztán arra sem. Regisztráltam jó néhány fejvadász cég honlapjára, ott is kinéztem néhány munkát, de még mindenki mélyen hallgat. Ennyire rossz önéletrajzot csak nem írtam?!

Az álláskeresés hatalmas része az interneten zajlik. Próbáltam megkeresni egy-két céget, de első válaszuk az volt, hogy küldjem el az önéletrajzomat – persze interneten –, vagy rögtön egy fejvadász céghez irányítottak. Elküldtem... de válasz semmi. Ha kértem az e-mail megnyitásáról visszaigazolást, valamikor még azt sem kaptam meg. A profession.hu visszajelez, azon nyomban, hogy befogadta a jelentkezésemet. De meddig várjak? Napokig? Hetekig? És addig mit csináljak? A munka márpedig szerintem mindenkinek szinte azonnal kellene... nekem is! Van néhány szakmám, sok éves tapasztalatom, jelentkeztem sokféle munkára. Egyelőre nem az álom állást akarom, hanem munkát. Hogy meg tudjak élni... valamiből.

Addig is amíg várom a csodát, ismerkedem a várossal. Imádom Budapestet! A közlekedés logikus és minden ki van írva, hogy el ne tévedjek. Két nap után úgy érzem, itthon vagyok. Az érzés már megvan, most már csak meg kell teremteni az otthont. Munka, albérlet, és ha ezek megvannak, akkor jöhet az a pasi is, aki mellett érdemes felkelni. Az a típus vagyok, aki ha akar valamit, azt megszerzi: dolgozni akarok, akkor lesz munkám. Van aki Istenben bízik, van aki a szerencsében. Én saját magamban, a kitartásomban. Ebben még nem csalódtam!

Egy hét múlva leszek 39 éves, tehát még nem késtem le semmiről. Lesz munkám, lesznek barátnőim, lesz barátom. Most még egy szál egyedül vagyok Budapesten. Még úton vagyok, de érzem közel a cél. Addig is küldözgetem tovább szorgalmasan az önéletrajzokat!