A hétfő általában a hét legutáltabb napja, hiszen ez a nap vet véget a hétvégi pihenésnek. Nem kevésbé nem szeretem nap sokak körében a húsvét hétfő sem, ami holnap újra itt van. Ma már nagyon sok nő nem kér a locsolkodásból. Honnan ered ez a szokás, és őrizni kell vagy inkább elfelejteni?

Mint általában minden népszokás, a locsolkodás is babonán alapul.


Nagyon sok népszokás eredete, így a húsvéti locsolkodásé is, az élet körforgásával és a termékenységgel hozható kapcsolatba.

Régen úgy tartották, hogy az a lány, akit nem locsolnak meg húsvétkor vénlány, az asszony pedig terméketlen, meddő marad.Ha az utóbbi két dologra valóban a locsolkodás jelentené a megoldást, akkor már nem lennének férjezetlen vagy gyermektelen nők a földön...

A szokás maga sosem örvendett osztatlan népszerűségnek, régen sem. Húsvét vasárnap azért takarították a lányok és asszonyok a portákat hogy „kiseprűzzék” a házból a másnap várható, általában nagy vödör hideg vízzel, enyhébb esetben egy üveg szódával, vagy kölnivízzel érkező locsolókat.

Persze a seprűzés nem vezetett eredményre, mert a hagyományőrző helyeken a locsolók megérkeztek ha kellett, ha nem. Nem is annyira tojást mint inkább némi apró(pénzt), ételt és szeszesitalt remélve. És mennek majd holnap is, mert nincs az a mértékű tiltakozás, ami kiirthatta volna ezt az idejétmúlt és irritáló hagyományt.

Úgy gondolom, hogy a 21. században a locsolkodásra semmi szükség. Ahogy a bugyutánál bugyutább versikékre, az olcsó kölnikből áradó orrfacsaró illatfelhőre,és a „csak még egy kupicával igyunk abból a jóféle kisüstiből ennél a háznál is”felfogás alapján igencsak illuminált állapotba került locsolkodókra sincs.

Húsvétkor egyre több család utazik el a hosszú hétvégére pihenni és kikapcsolódni, mert csak így tudják magukat távol tartani a kéretlenül özönlő locsolók hadától.

Olyan hagyományokat kell ápolnunk és megőriznünk amelyek nemcsak egy többnyire ma már avittnak és bosszantónak tartott szokást tartanak fenn, hanem olyanokat, amelyből értelmes és haladó dolog maradhat fenn a jövő generációinak is ebben a ma már másodpercenként fejlődő, rohanó világban.

A locsolkodás,-sok más ostoba, mihaszna hagyománnyal együtt-vehetné már végre a nyúlcipőt.