Bár mindenki  úgy nő fel, hogy tudja, hogy húsvétkor a sonka - és mellette a tojás - a hagyományos eledel a családi ebédlőasztalon, azzal kevesebben vannak tisztában, hogy miért pont a sonka kerül ilyenkor a középpontba. Főleg furcsa ez a szokás, ha figyelembe vesszük a zsidók étkezési tilalmát a disznóhússal kapcsolatban. Jézus Krisztus ugyanis zsidó volt. De akkor miért eszünk mégis disznóhúst feltámadásának ünnepnapján?

Két egyszerű válasz van erre: egyrészt a keresztényeknél nem található étkezési tilalom a különböző húsfajtákkal kapcsolatban, mint más valláscsoportoknál. Másrészt pedig a modern kori hűtési és tárolási technikák megjelenése előtt egyszerűen ekkor volt a sonkaevés időszaka, és ez gyökeret vert a húsvéti hagyományok között.

Bár a mai fogyasztói társadalmat ismerve nehéz elképzelni, de régen egyáltalán nem volt az a bőség húsválasztékban és egyéb termékekben, mint manapság. Ahogy megvan a különböző gyümölcsöknek a szezonja, úgy régen megvolt a különböző húsoknak is az időszaka, amikor is a legízletesebben, és mindenek előtt bőségesen lehetett elfogyasztani őket.

A sertéseket és a marhákat jellemzően az ősz folyamán vágták le, amikor is a hideg idő megakadályozta, hogy húsuk megromoljon, valamint elősegítette a megfelelő tárolásukat is. A másik tényező pedig maga a hús érlelése volt. A levágásukat megelőzően a jószágokat almával és makkal volt szokás etetni, melyek különleges ízvilágot kölcsönöztek a húsuknak. Annak érdekében viszont, hogy ez kiteljesedjen, ki kellett várni a téli időszakot, hogy tavasszal finom és telt ízvilágú hús kerüljön az asztalra.

Természetesen még közrejátszott a családi éléskamra kiürülése is. Általában tavaszra már elfogyasztották a többi húsétel nagy részét, ezért utoljára a sonka került az asztalra. Miután ez rendre húsvét környékére esett, ezzel a sonka fogyasztása önkéntelenül is összeforrt a feltámadás ünnepével.

És mi a helyzet a tojással? Erre is könnyű a válasz: egész egyszerűen tavasszal van a baromfik termékenységének csúcsszezonja. Ezt nemcsak a tojások mennyisége bizonyítja, hanem a húsvéti kiscsirkék születése is. Azonban bármily meglepő, a festett tojások nem számítanak hagyományos keresztény szokásnak, ugyanis az iráni újévi tradíciók között (ami a tavaszi napéjegyenlőséghez köthető) már évezredek óta jelen vannak.

Forrás: Today I Found Out