Régóta foglalkoztat az a gondolat, hogy mi a fene lehet annak az oka, hogy mi magyarok ennyire szeretjük gyűlölni egymást. A magyarázat valójában teljesen kézenfekvő.


26 éve senkinek sincs esze ágába sem tisztességesen megszállni minket. Valójában antiinváziós szindrómában szenvedünk. Ha az országból bármilyen ellenség legyen az tatár, török, osztrák, német, vagy orosz kiteszi a lábát, mi egyből cudarul egymásnak esünk. Imádunk civakodni. Ezt a kedvtelésünket csak akkor vagyunk hajlandóak felfüggeszteni, ha valamilyen hadsereg bemasírozik hozzánk, és rendesen elfoglalja az országot. Erre kéne mindenképpen orvosságot találni, különben széjjeltépjük egymást.


Hirdetést mégsem adhatunk fel a külföldi sajtóban, hogy Magyarország egy jól szituált külföldi hadsereg ismeretségét keresi megszállás céljából. Sajnos, ma nem vagyunk egy jó parti, ezért kénytelenek vagyunk mi udvarolni.


Szíjjártó Péter külügyminiszter úr megkérhetné az amerikai kollégáját John Kerryt, hogy fogadja őt személyesen. Ha az megkérdezné hogy mit a fenét akar tőle, akkor azt válaszolná neki, hogy csak arról lenne szó, hogy szeretnénk valamilyen módon háborús konfliktusba keveredni velük. Szóljon legyen olyan szíves, Ashton Carter hadügyminiszter úrnak, hogy először is szánjon, aztán szálljon meg minket. Sokáig ne halogassák a dolgot, mert már rengeteget szenvedtünk a függetlenségünktől. Egyáltalán nem vagyunk mi ehhez hozzászokva. Nagyon jót tenne nekünk egy kis invázió. Tengerünk sincs, ezért még partra sem kéne szállniuk.


A megszállás tervén nem kell sokat törniük a fejüket, mert mi azon nyomban feltétel nélkül kapitulálnánk. Nekik csak ezer-kétezer fővel be kéne masírozniuk. A határon egy kerek képű, barátságos, mosolygós férfi várná őket fehér zászlóval a kezében. Ő mi honvédelmi miniszterünk, bizonyos Hende Csaba úr. Szépen megmutatná nekik, hogy merre induljanak el megszállni minket.


A látszat kedvéért néhány vadászgépet és nehézbombázót is hozzanak, persze a hangosabbik fajtából. Annak külön is örülnénk, ha néhány Apache, vagy Black Hawk helikopter körözne a fejünk felett. Szívesen elnézegetnénk őket.


Célszerű lenne az is, ha néhány páncélossal, meg önjáró löveggel keresztül- kasul száguldoznának az országban, hogy lássa a jó nép, hogy le van igázva. Ez nagyon jót tenne a lelkiviláguknak és egyből lecsillapodnának a kedélyek.


A megszállókkal nem nagyon szoktunk komoly ellenállást tanúsítani. A forradalmainkat is mindig szépen elveszítjük, de emiatt most nem is kéne aggódniuk. Baráti invázióról lenne szó, amolyan pszichiátriai célból.


Az orosz csapatokat is egészen megszerettük. Kicsit szidalmaztuk őket, de legfőképpen üzleteltünk velük. Ebben egyébként én is jó példával jártam elő. Gimnazista koromban rendszeresen megdézsmáltuk a fertődi laktanya készletét, a szovjet hadsereg szíves közreműködésével és részvételével. Nagyon barátságos leigázottak, illetve megszállottak vagyunk.


Azzal mindenképpen számoljanak, hogy úgy 10-20 évnyi amerikai rabigára szükségünk lesz. Ezután egy időre felszabadíthatnak minket.


Egy csekély számú haderő itt állomásoztatása nem kerülhet sokba, és nagyon sokat enyhítene a népünk szenvedésén, valamint egy normális, élhető Magyarország megteremtésében.