A műanyagtengereken hánykódva a mai ember szívesen nyúl vissza a múltba egy kis természetes anyagért. Ez azonban a fonott kosárban, egy-két fonott butykosban teljesen kimerül, pedig a régmúltban fontos szerepe volt a kaskötőnek, kosárfonóknak a mindennapi életben.

Először tekintsük át hogy miből is készülnek ezek a tárgyak, mi is a különbség a kas és a kosár között. Régen a vadon termő vesszőket gyűjtötték be a mocsaras vidékeken élők, hogy abból megfonják használati tárgyaikat. Ilyenek a kender, cinege, rekettye, mogyoró, kőris. Mára azonban időt spórolva a telepített vesszők vannak előnyben. Ezek általában kényesebb fajok, de a feldolgozásuk sokkal hatékonyabb. Ilyen az amerikai fűz, vagy az aranyfűz. A kaskötő az úgynevezett zöldvesszőt használja, míg a kosárfonó a hántolt, főzött vesszőket. Előbbiből készülnek azok a tárgyak amik inkább funkcionálisak, mint szépek, utóbbiból pedig azok amik aprólékosabb kidolgozást igényelnek, fontos hogy mutatósak legyenek.

A múltban a család együtt vonult ki a vidékre, és gyűjtötte, és kötötte kévébe a vesszőket, majd a hátukon, később biciklin hordták haza, és fedett szín alatt tárolták. A legegyszerűbb használati tárgy a gúzs volt. Innen ered a szóösszetételünk "gúzsba kötni". A gúzs egy egyszerű vesszőkarika, mint egy vékony koszorú, ami a kerti seprű ágait fogta össze, vagy ezen forgott a kapu, ami szintén vesszőből készült. De fontak belőle kötelet amivel a szekéren hordott portékák lekötésére tökéletes volt. De kis hajlékot, kunyhót is ültettek vesszőből a pásztorok. Egy kört alkotva elültették a vesszőt, és amikor az megnőtt, csak összekötötték egyfajta kontyba a tetejét, és már kész is volt. De készült belőle sövénykerítés a ház köré, és karám az állattartáshoz. A kukoricagóré és az aszaló is vesszőből készült, de ezeknek a váza már fából állt. Az ügyes kezűek pedig a benti használati tárgyakat fonták, fonják még ma is. Ők a kosárfonók.

A kosárfonók az asszonyok mindennapjait könnyítették meg. Zöldség és gyümölcstárolókat, kávás kosarakat készítettek nekik ami a hordáshoz kellett, mára inkább szegett fenekes kosarakat használnak azok akik megunták a műanyag szatyrokat. Elterjedt a cica-kutya fekhely, fonott bútorok használata, de mára ez már csak design kérdése, régen viszont azért használták, mert a mesterségek okán adott volt a lehetőség, ingyen.