Hat kerek év kellett ahhoz, hogy végre nekiüljek, klaviatúrát ragadjak és kíírjam magamból azt a fájdalmas veszteséget, ami hat éve ért. Akik rendszeresen olvassák cikkeimet, már tudják hogy állatszerető, azon belül is macskarajongó ember vagyok. Itt szeretném felhívni a gazdik figyelmét egy rendkívül alattomos betegségre amiről csak kevesen hallottak, pedig nagyon nagy számban fertőz. Ami a legfontosabb: nem gyógyítható ugyan, de megelőzhető védőoltással. Kérjük az állatorvostól a leukózis elleni védőoltást kedvencünk védelme érdekében! A cikk a gyógyíthatatlan macskaleukózisban alig másfél évesen elvesztett cicám emlékére íródott.

Hat évvel ezelőtt kiscica-testvérpár került hozzánk, egy szépséges vadóc, eleven csupa élet cirmos kislány, és tökéletes ellenpontja, egy elegáns, nyugodt, folyamatosan doromboló bűbájos kandúrka személyében.

A cicatestvérek egy napot sem töltöttek külön, együtt hoztuk el őket az alomból mindössze hat hetesen.

Nőttek, cseperedtek életük játékkal, bújócskával, sok alvással telt, színesebbé, szebbé, naposabbá tették a napjainkat mindannyiunk örömére.Elválaszthatatlanok voltak. Védőoltásaikat az előírt oltási protokol szerint rendben megkapták vagy legalábbis azt hittük.

Egyik nap a kiskandúr úgy érkezett haza, hogy rózsaszín orra csupa karmolás volt. Katonadolog az ilyen, gondoltuk, biztos vitába keveredett valamelyik környékbeli cicával.

Lefertőtlenítettem a karmolásokat, hamarosan már hírük-hamvuk se volt,és el is felejtődött volna a karmolásos incidens, ha a cica minden előzmény nélkül egyik-napról a másikra rosszul nem lesz. A láza az egekbe szökött, sem étel, sem ital nem maradt meg benne, súlyos hasmenése volt, a kiszáradás veszélye fenyegette.

Azonnal hívtam az állatorvost. A cica láz és fájdalomcsillapítókat kapott, de nem lett jobban. Infúzióra került, állapota napról-napra súlyosbodott. Az állatorvos azt mondta, a tünetek alapján macskaleukózisra gyanakszik, amely vérrel, nyállal, karmolással,vizelettel, ürülékkel és verekedés útján terjed. Immunszuppressziót okoz, de ne aggódjak, mert ő már számos leukózisban szenvedő macskát meggyógyított! Nem sajnos sem a plafon, sem az ég nem szakadt le ezen kijelentése nyomán. Nem meglepő a betegség állította, hiszen a hely ahol lakunk, kiemelten fertőzött területnek számít a betegség szempontjából. Mint kiderült, ő volt az, aki „elfelejtette” felhívni a gyakorlatlan cicatartó figyelmét a fertőzésveszélyre és a védőoltásra, arra azonban már nem tért ki, hogy miért felejtette el megtenni ezt, hiszen az állatorvos kötelessége a kötelező és a nem kötelező oltási protokol ismertetése. Persze, hogy minden józan gazdi kérné a halálos kimenetelű betegséget megelőző védőoltást, ha tudna róla!

A cica hősiesen küzdött a a kegyetlen és gyorsan ölő betegséggel szemben. Fegyelmezetten és türelemmel viselte a sorozatos kezeléseket, a klinikai tünetekben is megnyilvánuló kórral szembeni harc azonban reménytelen. A leukózist meggyógyítani ugyanis nem lehet, csak megelőzni. Nagyon fontos, hogy a fertőzött állatot elkülönítsük, a megbetegedett cica ugyanis folyamatosan üríti a vírust, és társait is megfertőzi. A vírus az emberre ártalmatlan, csakis macskáról-macskára terjed.

Cicám másfél hét kórházi kezelést követően, hosszú szenvedés után, a betegség és járulékos fertőzéseinek következtében egy tavaszi napon végleg feladta a küzdelmet. Csak remélni tudom, hogy az állatmennyországba vezető szivárványhídon túl új, gondtalan, és egészséges cicaélet várt rá.

Nyugodj békében drága cica, és bocsásd meg nekem, hogy nem tudtam segíteni. Általad, bölcsebb, okosabb, s talán túlságosan is elővigyázatos gazdi lettem.Nem éltél hiába, szerető lényed nekem örök emlékül, más gazdik számára pedig remélem, maradandó tanulsággal szolgál.