- Kezét csókolom, kisasszony.

- Jó napot uram. Miben segíthetek? Vidám esküvő lesz, vagy egy szomorú temetés?

- Ügyesen összekötötték a dolgokat. A cég neve is nagyon találó. „Ásó, kapa, nagyharang”. Benne van egy egész élet. Ezért is bátorkodtam Önökhöz fordulni. Gyakorlatias szellemű üzletpolitikát folytathatnak. Szerencsére egy esküvőről lenne szó.

- Menyasszonyt nem hozott magával?

- Nem. Őt otthon hagytam, mert más dolga akadt. Tengerimalacokat etet. 1344 darab volt belőlük, amikor utoljára találkoztunk. De, tudja hogy van ez. A tengerimalacok rendkívül könnyen ismerkednek, és gyorsan sokasodnak.

- Akkor ebben az esetben, gondolom Ön választja ki a ruhát? Kissé különös az eset. A nők nagyon szeretnek az ilyesmivel bíbelődni. Nem nagyon szokták a vőlegényüket leugrasztani hozzánk ruháért, elvégre mégsem fél kiló kenyérről van szó. De mindegy, nézzen csak nyugodtan körbe nálunk.

- Nem, köszönöm. Valójában a problémám némiképp összetettebb. Van már ruha, csak nem igazán lehet belerakni a menyasszonyt. Ez itt, amit el is hoztam, még a megboldogult nagymamámé, ő azonban magas, vékony asszony volt. A feleségem pedig alacsony és kissé megtelt. Nem nagyon lehet a ruhát és őt összehozni. Nekem csak egy megfelelő méretű menyasszonyra lenne szükségem, a templomi szertartáshoz.

- De, uram, mi ruhakölcsönzéssel és nem leánykereskedelemmel foglalkozunk.

- Persze megértem Önt, de nem is örökbe kéne, csak amíg lezajlik a ceremónia. Valójában, egy menyasszony dublőrről lenne szó. Próbálkoztam az utcán is, csak úgy, ránézésre. Megkérdeztem a kiszemelteket, hogy hajlandóak lennének-e felpróbálni nálam egy ruhát, de sajnos falakba ütköztem. Vagy felpofoztak és szidalmaztak, vagy megfordították a sorrendet. Szóval ez nem nagyon ment. Ön profi, sokkal jobban ért az ilyesmihez, ráadásul ide mindenféle méretben érkeznek a nők. Elég nagy a választékuk.

- Értse meg végre. Ruhát próbálnak és nem a testüket árusítják. Már bocsásson meg, de ez itt nem egy kupleráj.

- Persze. Az istenért sem akartam megsérteni vele. Más célú hasznosításra nem is gondoltam. Itt is hagynám a nagymama ruháját. Természetesen a menyasszony közvetítésért tisztes honoráriumot fizetnék. Ha talál megfelelő jelöltet, akkor csak értesítenie kell. A részleteket a hölggyel személyesen tisztáznám. A lényeg, hogy fekete hajú menyasszonyt szeretnék. A fényképek miatt ez fontos.

- És az nem fog feltűnni senkinek, hogy a leendő felesége a templomi szertartás alatt, némi átalakuláson ment keresztül. Mit mond nekik? Ez csak egy optikai csalódás?

- Nem, de ez nem is érdekes. Ön szerint, van aki komolyan végignézi ezeket a képeket? Átpörgetik, és annyit mondanak, hogy gyönyörűek. Tudom, mert én is így teszek. Nem rendőrségi azonosításról van szó, hanem képnézegetésről.

- De, ha lemegy a ceremónia, akkor Önnek lesz egy darab felesége, és egy darab menyasszonya. Erre nem gondolt?

- Dehogynem. Ez nagyon fontos. A plébános úrral megbeszéltük, hogy ő mindenhol a feleségem nevét mondja majd. Kijelentette, hogy Isten sokkal gyakorlatiasabb, mint ahogy azt mi földi halandók gondolnánk. Hálából felújíttatok a házában ezt-azt. Mármint Istenében. Mindketten rábólintottak.

- Rendben. Elég bizarr kérés, de megpróbálom teljesíteni. Ha jobban belegondolok, van is benne valami, és gyakorlatilag nincs is konkurencia. Menyasszony és halott kölcsönzés. Nem is hangzik rosszul. Megegyeztünk uram.

- Köszönöm, nagy gondot vett le a vállamról. Nincs szüksége esetleg néhány tengerimalacra?

- Nem, köszönöm, most nem igazán. Akkor majd mindenképpen értesítem Önt. Örülök, hogy megtisztelte cégünket a bizalmával.

- Még egyszer köszönöm, és várom a hívását. Három hetünk van, addigra biztosan meglesz a megfelelő méret. Akkor hát viszlát!