Kezembe (monitoromra) került ez a cikk, a pornófilmek készítésének egészen szokatlan, ritkán feszegetett vonatkozásáról, jelesül a "felnőtt filmek" szinkronizálásáról. Nem a pornó műfajt óhajtom boncolgatni, mert számomra tökéletesen érdektelen. Van, aki csinálja, van fizető kereslet, de ameddig nem kötelező sem forgatni, sem nézni, nem igazán zavar a dolog. 

Ami viszont zavar és a fent idézett írásból is élesen kiütközik: az a fiatalság-kultusz térhódítása a gondolkodásunkban. Ez tetten érhető mindenhol, a reklámoktól az álláskeresésig, a közbeszédtől az általános gondolkodásig. Eszemben sincs a mindig, minden korban jelen lévő generációs különbségeket boncolgatni, de szeretném gondolkodásra ösztökélni a kedves olvasót.

Az természetes reakció, hogy az ember nem szívesen gondol arra, hogy a szüleinek, de akár a nagyszüleinek is van, lehet szexuális élete. A testi szerelem a fiatalok előjoga - gondolják ezt a fiatalok. Pedig erről szó sincs. A szerelem, a vele járó testiség jelen van minden korosztály életében, mert az élet része huszonévesen, de része lehet akár hatvan pluszos korban is. Azt csak csöndben jegyzem meg, hogy egy idősebb embert hatvan pluszos mamának titulálni éppen annyira ostoba és rövidlátó dolog, mint takonygombócnak nevezni egy tizen- huszonévest. Az életkor nem érdem sem huszon-, sem nyolcvanon innen, vagy túl. Egy állapot, amit a jelen korban erőnek erejével meg akarunk változtatni, harcolunk ellene, szenvedünk tőle. A semmire sem jó ránctalanító krémektől az egészen rémületes eredményeket produkáló plasztikai műtétekig mindent megteszünk, hogy ne öregedjünk. Pedig az öregség egyetlen ellenszere, ha az ember fiatalon hal meg. 

Minden más esetben az évek múltával változik a test. Jó esetben nem csak a ráncaink, hanem a tudásunk is gyarapszik, de ez távolról sem igaz mindenkire. A fiatal test, a feszes bőr átmeneti állapot. Akkor is így van ez, ha fiatalon úgy hiszi az ember: rá bizony nem vonatkoznak ezek a szabályok. De igen, vonatkoznak. Mindenkire. Ezen az úton nem lehet megállni. Haladunk előre és menet közben akaratlanul is az út szélén hagyunk mindent, amit kölcsönbe kaptunk. A ruganyos izmokat, a feszes bőr bársonyát, az arc simaságát. Cserébe szarkalábat kapunk, kopó izületeket, szemüveget, de remélhetőleg tapasztalatot és bölcsességet is. Elég bölcsességet ahhoz, hogy felismerhessük: az élet önmagában való csoda, egyszeri és izgalmas. Minden perce ajándék és élvezni kell, ameddig van, ameddig jut belőle nekünk. Nem csupán a szem körüli szarkalábak sokasodnak, a szem, annak látásmódja is változik. A párunk barázdált arca éppen annyira szép, vonzó és különleges, mint évtizedekkel ezelőtt volt. A megereszkedett test, az orrhegyre bigyesztett olvasószemüveg semmit sem von le a szerelmünk vonzerejéből, mert ismerjük az ebben a testben élő fiatal lelket. 

Az eres kéz éppen annyi örömmel képes végigsimogatni a párja testét, mint egy fiatal kéz. Pontosan olyan jó átölelni a párunkat hatvan pluszos korban, mint tizen pluszosban. Talán még olykor jobb is, mert ismerjük a másik minden szépségét, minden erényét és hibáját, ahogy ő is ismeri a miénket. Mélyebb, biztonságosabb és oldottabb lehet ez az ölelés, mint amikor még keresi az ember a társát, de akár keresi még önmagát is.

Nemrégiben láttam egy fotót. A közösségi oldalra töltötte fel valaki és megjelent az én idővonalamon is. Egy párt ábrázolt a kép, 50-60 körül lehettek. A férfi a tűzhely előtt állt egy rövidgatyában, csupasz pocakkal és rántotthúst készített. A párja hátulról átölelve, arcát a férfi  meztelen hátához simítva nevetett bele a kamerába. Ennél szebb szerelmes fotót még soha nem láttam. Minden ott volt a két ember szemében, az együtt töltött évtizedek, sírások, nevetések, szerelmeskedések, viták, bántó szavak és cirógatások. Minden, amiért és amitől most is vonzónak, szépnek és különlegesnek látják egymást.

Két idős ember (a hatvan plusz még nem ez a kategória szerintem) szerelme is éppen annyira lehet szép, felemelő és boldog, mint két fiatal szerelme. Nincs különbség. Belül nincs. Kívül, a bőrön van, de az nem számít. Az csak múló dolog, kölcsönbe kapott csillogás. Báli ruha, amit kivétel nélkül mindenki le fog vetni, mert nem örökbe kapta. Alatta ott a valóság, az új-régi valóság. Ami éppen olyan gyönyörű, mint a flitteres estélyi volt. Csak meg kell látni a szépségét.

Tudom, a fenti gondolatsort elindító cikk nem erről szólt, hanem egy valóban mókás videóról, egy sajátságos szakma, a pornó-szinkron valóságáról. Nem arról szólt, amiről én beszéltem, de az is benne volt. Akaratlanul és nem bántó szándékkal, de ott volt az idősebb emberek és a szexualitás ifjú szemmel talán komikus gondolata. 

Pedig nem komikus, hanem természetes és szép. Mint minden, ami része az életnek. 

Kedves keményen átvert kisemberek!

Kedvetlen keményen átvert kisemberek! 

A kedves papa neve Matolcsy? Alkalmas!