Egy tuti kutyás könyv: Koller Eszter: Egy kutya könnycseppje

A fiatal írónő megrázó kisregénye megrázó történet egy fiatal férfiról és idősebb kutyájáról. Mi a közös bennük? Mindketten kivertek, mindketten az utcára kerültek, mindketten hajléktalanok.

A történet főhőse Péter vagy „Szanya” ahogy hajléktalantársai nevezik. A korábban szebb napokat megélt, de alkoholistává vált nyelvtanárt felesége tette ki közös otthonukból, mert a férfi többre tartotta az italt párjánál és kisfiuknál is.

Amikor az olvasó először találkozik vele, Péter éppen egy jómódú utast próbál kizsebelni a buszon, hogy élelmet vehessen magának, mert már napok óta nem evett. Épp csak sikerül lemenekülnie a buszról mielőtt meglincselnék.

Az éhségtől rosszul lett férfira egy csoport hajléktalan lel rá a parkban, és beveszik „családjukba.”

Nemsokára társul szegődik Péter mellé az idősödő kutya Síba is. Péter, Síba és csoportjuk élik dermesztően egyhangú és nyomorúságos mindennapjaikat, utcáról-utcára vándorolnak. Péter és Síba között egyre mélyebb barátság alakul ki, a kutya és a férfi elválaszthatatlanok lesznek.

Egy nap azonban Síba megbetegszik,és csak gyors állatorvosi beavatkozás mentheti meg életét.

Péternek azonban nincs pénze, ahogy társainak sincs. A férfi végső kétségbeesésében attól kér kölcsön, aki soha többé nem akarta látni őt…

Vajon sikerül-e Síba életét megmenteni, jöhet-e végre jobb a sok-sok viszontagság után?

Az, hogy miért is hullik Síba könnycseppje a fordulatos, hiteles, drámai történet végén derül ki….

Minden ember és állatbarátnak ajánlom ezt a nem mindennapi, letehetetlen kisregényt, amely megrendítő kor és kórkép a mai Magyarország legkivetettebb és talán sokak által leginkább elítélt társadalmi rétegének embert próbáló mindennapjairól, ahol minden másodperc a túlélésről szól…az írónő rendkívüli érzékenységgel ír a társadalom perifériájára jutott emberek kiszolgáltatottságáról, bánatairól, kis örömeiről-arról hogy miként próbálják túlélni a mai napot, úgy hogy (nem is nagyon) reménykedhetnek egy jobb holnapban…

Péter és Síba itt élnek közöttünk, csak a nevük mindig más, helyzetük mindig ugyanaz, amit a könyv megdöbbentő hitelességgel mutat be. Naponta többször elmegyünk mellettük az utcán. Van aki ad nekik egy kis aprópénzt vagy élelmet, van aki rájuk sem néz, és megy a dolgára. Ki-ki szociális empátiakészsége szerint. És sajnos mostanában egyre gyakrabban akadnak olyanok is, akik bántalmazzák őket, hiszen egyre agresszívabb világban élünk.

Egy biztos: a könyv elolvasása után már soha többé nem fogjuk olyannak látni őket, mint eddig.

Köszönet az írónőnek ezért a nem mindennapi kisregényért. Rendhagyó és felejthetetlen olvasmány kutya és gazdi kapcsolatáról.

Érdemes elolvasni!

Kiadó: Holnap Magazin