Szerintem nehéz dolog. Persze ez attól is függ milyen beálítottságúak vagyunk. Valaki háttérbe szorítja gyermekét egy kapcsolat miatt, valakinek ez meg sem fordul a fejébe.

  • Én utóbbihoz tartozom. A válás után nehéz időszak következett. Nem találtam a helyem, meg kellett szoknom az "új életet". Feldolgozni a kudarcot, közben a pici lányommal mégtöbbet kellett törődnöm, mint addig bármikor. Hiszen neki sem volt könnyű, és sajnos a mai napig azt tapasztalom, hogy most sem az. De ez történt, és az életünk folytatódott tovább. Válás után kb 1-2 évvel kezdtem újra ismerkedni, kisebb-nagyobb sikerrel. Valahogy nem találtam a helyem a kapcsolatban. Gyorsan rá is hagytam a dolgot, mert csak a lányomra koncentráltam. A válásom 8 évvel ezelőtt történt.
  • Komoly kapcsolatom azóta nem volt. Az idő hiányára fogom, mert az nem nagyon van egy párkapcsolatra. A gyermekem sem örül, ha felbukkan valaki az életemben, mert úgy érzi, elvesznek tőle. Természetesen ez nem így van. Sosem hagynám őt cserben. Mostanában sok kérdése van felém, amire igyekszem ésszerű választ adni. Pl. "apa miért nincs velünk?" "mi történt, hogy ez így alakult?" Igyekszem elmagyarázni neki, de őt ez nagyon bántja. És amíg ez így lesz, én sem kezdhetek új életet, mert csak összezavarja a dolgokat. Megértem őt. Nem könnyű neki ez a helyzet. Amikor ezekről a dolgokról kérdez, elgondolkodom, hogy milyen érzések kavaroghatnak benne, de lehet fel sem fogom. Ezért nem keresem a párom, mert ha neki nem jó, nekem hogy lehetne jó?!
  • Sokan erre azt mondják, hogy apa híján ő vette át a "családfő" szerepét. Talán van benne némi igazság. Minden pillanatban számít rám, ami persze nagyon jó, néha viszont nehéz dolgom van emiatt. De ő az első mindig. Sokáig vacilláltam a párkeresésen, de mindig oda lyukadok, hogy jó ez így, ahogy van. Néha jó volna megosztani valakivel a dolgaimat, néha meg örülök, hogy nincs mellettem senki. Hétköznapi dolgok, gondok, és emellett még valakivel kapcsolatot ápolni?! Nem könnyű. Talán még nem jött el az ideje. Nem beszélve, hogy mikor el is kezdődik az ismerkedő fázis, azt mondják, hogy nem akadály a gyerek, sőt tök jól kijönnek velük. Majd jön a feketeleves... hát ez mégsem megy, vagy csak egyik napról a másikra eltűnik minden magyarázat nélkül. Sokféle dolgot tapasztaltam, még a leglehetetlenebb dolgokat is. Pedig minden ismerkedést azzal kezdek, hogy anyuka vagyok. Tehát tisztában vannak a dolgokkal.
  • De így sem gondolják át, csak azt hajtogatják, hogy "elfogadom, nem akadály, megoldjuk"

Én azt vallom, ami nem megy, azt nem kell erőltetni. De ha már megtisztelem azzal, hogy közlöm a tényeket, azt várom visszafelé is. Szerintem sok anyuka mondhatja el magáról a párkapcsolat buktatóit egyedülállóként. Nem egyszerű mellettünk, de ha fontosak vagyunk, akkor minden akadály legyőzhető!

További Szép Napot Kedves Olvasó! :)

Sz.A.