Plutarkhosznak nehéz lenne megírni Pablo Picassóról és Salvador Dalíról a híres „Párhuzamos életrajzokat”. Annak ellenére, hogy életük számos pillanatban egybeesik, nem létezik egyetlen fotó sem, amelyen együtt lennének. Kapcsolatuk dokumentált nyoma az a mintegy harminc levél, amelyet Dalí és felesége, Gala küldött Picassónak. Egyetlen sincs azonban, amelyet Picasso küldött volna nekik.

Kétségtelen, hogy a görög életrajz rekonstruálhatná hatalmas teljesítményük iránti kölcsönös csodálatuk történetét. Ezt tette a barcelonai Picasso Múzeum és a floridai St.Petersburg Dali Múzeuma, amikor átvették a katalán fővárosban azt a kiállítást, amelyet az amerikai múzeum az elmúlt év novemberétől ez év februárig mutatott be. Ez az első kiállítás, amelyen a két zseni művein keresztül tárják fel bonyolult kapcsolatukat, amely Párizsban kezdődött, amikor 1926-ban Dali meglátogatta Picasso műhelyét. „Mielőtt meglátogatom a Louvre-t, elhatároztam, hogy elmegyek önhöz”- mondta a fiatal Dali. „ Ez az, amit tenned kell”, válaszolt a malagai.

A kiállítás 78 műalkotást tartalmaz, közöttük festményeket, rajzokat, kollázsokat, szobrokat és grafikákat, valamint 33 dokumentumból álló gyűjteményt benne néhány Dalíéktól Picassónak küldött postai levelezőlap. A figueresi Gala-Salvador Dali Alapítvánnyal együttműködve és 25 múzeum anyagi támogatásával sikerült a kiállítás számára 1 millió eurós költségvetést megteremteni, és kiemelni a két alkotó művészi kapcsolatának momentumait.

„ Első látásra úgy tűnik, hogy a két személyiség erősen különbözik egymástól, azonban ha elemezzük a húszas évek Picassóját, aki híres, aki Hispano Suiza gépkocsival sétálgat, csináltatott öltönyben jár, rájöttünk, hogy nagyon hasonlít ahhoz a személyhez, aki később Dalí lett” - magyarázza William Jeffett, aki a kiállítás közös biztosa Juan José Lahuertával.

Néhány kiállított képet kevesen láttak Európában, mint például a Dalí által 1923-festett „Nővérem arcképé-”,t amely új dimenziót ad Picasso 1917-ben alkotott „Olga arca” képével szemben, amellyel megegyezőek mind a kompozíciót, mind a színeket illetően.

A polgárháború megtorpanást okozott a két művész kapcsolatában politikai nézeteik szembenállása miatt, ugyanakkor mindkettő erőteljesebb, és gyakran allegorikus formát próbált ki. Dalí „A polgárháború látomása”-val és Picasso a „Guernica”-val. Ez utóbbihoz kapcsolódva 1937-ben megfestette a”Síró fej, kendővel” c. művét, amelyet most szintén kiállítanak Barcelonában. Minden megváltozott azonban attól kezdve, hogy 1951 Dalí egy előadásában nyilvánosan megtámadta Picassót.

A kiállítás végén bemutatják azt a csodálatot, amelyet a két művész más festők, mint Goya és különösen Velázquez iránt táplált. „ Akkor fedezték fel őket, amikor az ötvenes években a két művész a tudatára ébredt a művészettörténetben elfoglalt helyének, és elkezdtek gondolkodni a jövőbeni személyes múzeumukról” –állítja Jeffrett. Innen származnak olyan festmények, mint Picasso 1957-ben alkotott „Las Méninas”, amelyet a barcelonai Múzeumnak adományozott. Dalí pedig 1958-ban megfestette „Velázquez, amint Margarita infánsnőt festi, saját dicsőségének fényével és árnyékaival” c. alkotását. Egy cím, amely Dalí fényét árasztja.

http://hu.blastingnews.com/szorakozas/2015/03/rendezvenyek-van-gogh-jegyeben-00328653.html