A dédszüleimről halvány emlékeim vannak, hét éves lehettem, amikor meghaltak. A házra viszont még mindig emlékszem, ahol laktak. Bár már régen lebontották. Az udvaron egy hatalmas orgonabokor jelzi a valamikori bejárat helyét. Valamikor nagymamám születése után költöztek oda. Nem kérdeztem meg nagymamámtól, hogy mikor születtek és hol, azt hittem van még rá időm. Tévedtem.
Nagyapám szülei is másik városból származnak, néhány sosem látott rokonom még a mai napig is ott él. Vannak néhányan, mivel nagyapámék tízen voltak testvérek. Közülük négyet volt szerencsém személyesen is ismerni, a többiek nevéről csak édesanyám elbeszéléséből tudok. Apai ágon 17, anyagi ágon legalább 17 unokatestvére van. És ez csak anyukám családja. Mindig is tudtam, hogy népes családból származom, de ennyire nagyra nem számítottam.


Leírtam minden adatot, amit összegyűjtöttem és összeszedve minden bátorságomat bementem a Levéltárba. Kutatási engedélyem már volt, mivel néhány hónapja a szakdolgozatomat írva jó néhány délutánt ültem ott. Rögtön azzal kezdte, hogy megváltoztak az eddigi kutatási szabályok az évszámra vonatkozóan. Javasolta, hogy mivel nagyapám születési adatait pontosan ismerem, kezdjem vele a kutatást. Megnézem a születési anyakönyvi kivonatot, hátha találok benne olyan információt, ami hasznos lehet. A pontos kutatáshoz tudnom kell mikor és hol született, valamint milyen vallású volt. Ez utóbbit csak tippeltem, remélem jól. A dédszüleimnek csak a születési évét tudom, az egész évre vonatkozó születési anyakönyvek közül választhatom ki, dédnagyanyám mikor született, és végre megtudhatom az ő szüleinek a nevét.


Teljes siker! Megtudtam dédnagyanyám szüleinek a nevét és a születési évüket. De ez a további kereséshez kevés. Vigasztal az a tudat, hogy ezeket az adatokat édesanyám sem tudta, tehát ő is közelebb került rokonaihoz. Próbáltam tovább keresgélni. Arra a megállapításra jutottam, hogy anyai nagypapám szülei még mindig élnek. Halotti anyakönyvi kivonatot nem találtam róluk sehol. De viszont születésit sem! A megye összes helységének születési és halotti anyakönyvét átnéztem, de semmi. Ezen a ponton végleg elakadtam.

Próbáltam tovább keresni, nagymamám szüleivel folytatni, de mivel nem tudtam a születési helyüket, reménytelen vállalkozás volt. Édesapám szüleinél is falakba ütköztem. A születési anyakönyvi kivonat elveszett, a pontos időt pedig még az élő gyerekei sem tudták megmondani. Mivel még nem olyan régen haltak meg, az anyakönyvi kivonatok között sem tudok keresni.


Levéltárban családfát kutatni, csak halotti anyakönyvek között lehet. Érdekes és furcsa élmény volt, a hatalmas könyveket kézben tartani és hajdan volt emberek nevét olvasni. Hol éltek, meddig és miben haltak meg. Az elhalálozás abban a városban kerül anyakönyvezésre, ahol ténylegesen elhunyt. Hiába élt pl. Budapesten, ha Esztergomban halt meg, akkor ott anyakönyvezik. És elég egy ilyen egyszerű dolgot nem tudni, és nem tudunk tovább kutatni.