Ha valakinek halálhírét költik, sokáig él – tartja a népi mondás. Ez igaz számos remek találmányra is, amelyeket már sokszor eltemettek, csak éppen a találmány és hívei nem voltak hajlandók tudomást venni róla. Ilyen például a bakelit, más néven vinil lemez, amely számos sirató után is köszöni, jól van. Mi több, már nemzetközi ünnepe van, ez pedig a Record Store Day, amelyet az idén éppen ma, április 18-án tartanak.

Ez ugyan szó szerint a lemezboltok napja, de kérdezem én, milyen igazi lemezbolt az, amelynek nem a bakelitek a legfőbb ékei? Van-e egy zeneőrült számára nagyobb érzéki öröm, mint a csillogó barázdákkal teli lemez óvatos kézbe vétele, hamisíthatatlan illatának belélegzése?

Ezt tudták a mozgalom meghirdetői is, akik – több millió rajongóval egyetemben – rájöttek, hogy jöhet bármilyen új hanghordozó, a bakelitet semmi nem veri. Már régen megdőlt a CD felsőbbrendűségéről és nem utolsósorban „örök életéről” szóló elmélet, kiderült, hogy bizonyos (pl. elektronikus) zenéket kiszámítva sokkal sterilebben szólnak, hiányzik belőlük a kellő dinamika. Csak a bakelit tudja visszaadni azt a fajta „koszt” a hangzásban, amely az igazi dögöt adja. Egy bluest, egy rock and rollt, egy robbanásveszélyes hard rock-ot már-már halálos vétek máson hallgatni, mint a jó öreg pick-up-os lemezjátszón, persze megfelelő sztereo hangfalakkal. De hogy senki ne vádoljon zenei „egysíkúsággal”: egy ezer árnyalatú prog-rock, a Pik Floyd-tól a Jethro Tullig, egy Jimi Hendrix-féle hangorgia is ugyanilyen pompásan érvényesül. És tovább megyek: Bach vagy Liszt orgonaművei, Bartók zongoraversenyei, a Csodálatos mandarin, de még a középkori trubadúrzenék is olyan élményt tudnak egy jól behangosított szobában adni a fekete korongokról, mintha csak házi muzsikálásra érkeznének több száz év zenészei.

Jövőre fogom ünnepelni bakelit-gyűjteményem megkezdésének 50. évfordulóját, és eme öt évtized alatt nem sok olyan volt, amitől megváltam, legfeljebb néhány bóvlitól, amit „hivatalból” kaptam. Amikor az idén szintén nem túl fiatal lemezjátszóm „elfáradt” néhány napig kedélybetegség gyötört, de csak addig, amíg nem találtam az interneten egy ügyes szerelőt, aki néhány nap alatt fillérekért újjávarázsolta. Azóta újra szólnak a nagy idők zenéi – úgy szólnak, mint újkorukban, az a néhány kis kopás, karcolás sem zavar - és akad közöttük egészen új is, hiszen napjainkban egyre több híres zenekar fedezi fel újra a bakelit varázsát, vagy pedig hallgatóságának ösztönzésére készíti el felvételeinek bakelit-változatát.

Életemben jó néhányszor költöztem már, és amikor megérkeztem új otthonomba, a bútorok után először mindig a lemezeket csomagoltam ki, a lejátszó cuccal együtt, beállítottam, elővettem hozzá kedvenc tesztlemezemet, a Led Zeppelin 4-et, és ha az úgy szólt, ahogy kellett, akkor ott volt a helye, folytathatta küldetését…

http://hu.blastingnews.com/showbiz-tv/2015/04/negyvenot-evvel-a-beatlesen-tul-00350147.html