Első rész.

Előszó

Nem sokkal azután, hogy a kölyök kinőtt a kutya-kölyök korból, és beköltözött hozzánk a házba, a kert restaurálása közben – mert utánuk egyszerűen újra kellett csinálni az egész kertet a füvesítéstől a föld cseréjéig –, szóval a meló közben találtam rá erre a naplóra egy bokor alatt, egészen véletlenül. Kicsit megtépett, kicsit megsárgult már, de azért még éppen olvasható volt, s mert elég érdekesnek tartottam, hát közreadom.

Leginkább mihez tartás végett, hátha valaki azt veszi a fejébe, hogy kutyát fog tartani. (Az ilyen elfajult gondolat gazdájának csak azt tudom tanácsolni, hogy ne kutyát szerezzen magának, hanem pumit!)

Hogy hogy és mikor tanult meg írni ez az ebadta eb, arról fogalmam sincs, de nem kizárt, hogy nem is a saját mancsával írta, inkább tollba mondta valamelyik kertünkben fészkelő rigónak, mert ez a csibész mindenkit kihasznál, és egyébként is mindenkivel jóba van.

Mivel elég hosszú, részletekben közlöm majd, olyan „tördelésben”, ahogy azt a mű szerzője, Csúnyatelepi Csalfa, alias Genya írta. (Ő amúgy csak eleinte volt „Genya”, mert olyan genyó módon viselkedett, később, mikor már csak ő maradt nálunk és az anyja, Picúr, átkereszteltük Zsenyára. Nem volt ellenvetése…)

Szóval itt a napló, lehet olvasgatni…

Kedves Olvasó!

Ez itten az én naplóm és bárki is légy, vedd tudomásul, hogy ezt mind én írtam, és szándékosan írtam különböző stílusban, néha naplószerűen, néha meg úgy, mintha nem is én írtam volna, mert így találtam jónak, és különben is csak!

És igen is lesznek benne bánatos részek is, mert egy kutyakölyöknek sem fenékig tejfel az élete és történnek bánatos dolgok is, és ezeket is meg kellett írnom.

És ha nem tetszik, akkor is ez van, mert én csak egy pumikölyök vagyok és nem egy író, de pumikölyöknek lenni sokkal több, mert írni én is tudok, de megnézném a Déryt, az Örkényt vagy a Sándor Erzsit, amint éppen nyájat terel!

Szóval ezt itt én írtam és bárki is vagy – gazda, állatbarát, átkozott sintér, vagy elvetemült cirkuszi kutyaidomár –, ha elveszne és megtaláltad, add vissza, mert az enyém!

Genya

(folyt.köv.)