A sujtászsinórt régen a legénységi menténken, ezredesi dolmányokon, népi viseleteken láthattunk, látjuk. Viszont új felhasználási módja az ékszerkészítés, ami által ismét virágkorát éli.

Igaz, gyöngyökkel dolgozunk itt is, viszont a gyöngyfűzéstől igencsak távol áll, hiszen itt belevarrjuk a sujtászsinórok közé a gyöngyöket, kabosonokat, és mindent ami befoglalható.

Kezdésképpen fontos megjegyeznünk hogy a sujtászsinórok között is óriási a különbség. Anyagösszetételének különfélesége folytán könnyebben-nehezebben tudunk dolgozni vele. Tapasztalataim szerint a fényesebb lágyabb anyagokkal nehezebb dolgozni, viszont mutatósabbak a matt társaiknál. Ha olyan medált szeretnél készíteni aminek fontos hogy legyen tartása, ilyen például a pillangó, szitakötő, akkor válassz merevebb, vastagabb anyagot. Megemlíteném még hogy mindegyik fajta erősen foszlik. Így ha végeztünk az eldolgozással, akkor érdemes egy csöpp ragasztót rákenni hogy ne fussanak szét a szálak.

Maga a technika nagyon egyszerű, és egyben nagy kihívás is. Egyszerű, mert csak damillal, cérnával össze kell varrni a zsinórokat a középen futó vájaton keresztül, de kihívás is, mivel 2-3 mm-es anyagokról beszélünk, amik ráadásul egymáson elcsúsznak. Érdemes előtte kisimítani, esetleg kivasalni, hogy egy kis tartás legyen benne. Általában 2-3 szállal dolgozunk egyszerre, ez már elég mutatós. Ne feledjük el hogy a kevesebb néha több, és ne essünk túlzásokba. Gyakorlott kéz kell ahhoz hogy 5-6 szállal dolgozni lehessen, és ne legyen hepe-hupás a széle, mert az nem szép.

Befoglalásnál figyeljünk oda, hogy ha körbeértünk a gyöngyön,vagy kabosonon, akkor ne húzzuk erősre a damilt vagy cérnát, mert kirongyosodik az anyag, és a zsinór is amorf alakot vehet fel. Főként a tekla gyöngyökre igaz ez, mert az olcsóbbak nem egészen kerek formájúak, inkább kicsit szögletesebbek, és ott feltűnően kiütköznek ezen hibáik.A gyöngyök belevarrásához nem kell nagy kézügyesség, mert csak simán a lyukon egyszer oda-vissza áthaladunk, és az már ott tartja a helyén.

A kabosonok és társaik befoglalása már nehezebb. Itt egy filc anyagot szoktam ragasztani a hátoldalára, és magát a filc anyag szélét varrom hozzá a zsinórhoz úgy, hogy az szépen simuljon a kaboson oldalára. Ilyenkor lehet olyan hibát véteni, hogy nem a zsinór széléhez varrunk, hanem a közepén futó vájathoz. Ebben az esetben olyan hatása lesz, mintha bármikor kieshetne a helyéről a kaboson.

Remélem ez a kevés útmutató elegendő lesz a kezdő sujtás-technikázóknak ahhoz, hogy szebbet, jobbat tudjanak alkotni.