Az utóbbi napokban akadtam rá a Last Knights, azaz Utolsó lovagok című 2015-ben megjelent, ámde 2012-ben forgatott filmre. Őszintén szólva a szereplőgárda vonzott be igazán, hiszen Morgan Freemant minden alakításában élvezet nézni, valamint Clive Owennek is voltak szép évei a szakmában, igaz mostanában mondhatni háttérbe vonult. Bár ez sem igaz teljesen, hiszen a sorozatszínésszé válás manapság már nem jelent visszalépést egy színész karrierjében, és az HBO-n futó Sebész című sorozat számos magasztaló dicséretet kiérdemelt mind a kritikusoktól, mind a közönségtől.

De maradjunk a Last Knightsnál. Nem tudtam, mire számítsak, mennyire lesz fantasy beállítottságú, vagy földhöz ragadt, úgyhogy csak hagytam, hogy sodródjak az árral. Végeredményül egy 42 Roninra hajazó, ámde fantasztikus elemeket nélkülöző és látványvilágban is kevesebbet nyújtó történetet kaptunk.

A 42 Roninnal való párhuzam egyáltalán nem meglepő, elvégre a Last Knightst a japán Kazuaki Kiriya rendezte. Azzal valószínűleg ő is tisztában volt, hogy nem lehet a nézők torkán lenyomni ilyen rövid időn belül ugyanazt a történetet, úgyhogy egy kicsit megcsavarta a dolgokat, ami egyébként a film legnagyobb érdeme is lett egyben. Ugyanis egy olyan kitalált feudális világba kalauzol minket a film, ahol feketék, ázsiaiak és fehérek egyaránt megtalálhatók, hűbérúrként és hűbéresként is.

Morgan Freeman alakítja Lord Bartokot, akinek neve hallatán a magyar néző arcán bizonyára meg fog jelenni egy apró mosoly. Bartokot a film eleji csetepaté után a fővárosba rendelik, ahol azonban megtagadja a korrupt főtanácsos parancsát, ami súlyos büntetést von maga után. Miután a Clive Owen által alakított lovag, Raiden - hopp, Mortal Kombat utalást is kapunk! - hajtja végre az ítéletet, ugrunk egyet az időben, ezt követően pedig sajnos nem győzzük kivárni, hogy akkor most lesz-e bosszútörténet ebből vagy sem.

A Last Knights legnagyobb hibája ugyanis, hogy fél órával hosszabb, mint kellene lennie. Nagyon körbejárja a lovagok hűségesküje okozta dilemmát, miszerint mesterük halála után van-e jogosultságuk arra, hogy vérbosszún keresztül visszaállítsák annak becsületét és hírnevét, vagy továbbléphetnek-e tiszta lelkiismerettel, egyfajta új életet kezdve. Ezt az őrlődési folyamatot követhetjük nyomon körülbelül a 25. perctől a 80. percig, és ez a szakasz pont annyira elnyújtottra sikerült, hogy a néző könnyedén besokallhat a béna főgonosz folytonos nyávogásától és a főhős szenvedésétől.

A film másik hibája, hogy a főgonosz túlságosan mesterkélt karakter. Leginkább egy zavaró légyre emlékeztet, amit nem tudunk kiűzni nyáron a szobánkból, amikor éppen délutáni pihenőre készülünk. Csak idegesíteni tudja az embert, másra nem futja erejéből. A karakter eme gyengesége pedig visszaüt a végső leszámolásnál.

Ettől függetlenül a Last Knightsra nem tudom azt mondani, hogy rossz film, mert nem az. De nem is kitűnő. Tipikusan középszerű alkotás, a szó minden értelmében: látványban, harckoreográfiában, karakterekben és fordulatokban egyaránt. Úgy tudom elképzelni az egész forgatást, hogy volt egy lista a forgatókönyvhöz az előre elképzelt kötelező elemekről, melynek mögött a forgatás végeztével ott díszelgett a pipa, de azok közé semmi új és egyedi nem ékelődött be. Így hát a Last Knights végső soron azon filmek közé tartozik, melyek a megtekintés utáni egy évben feledésbe is merülnek, hacsak nem írunk róla pár sort emlékeztetésképpen. Én ez utóbbit megtettem, de így sem vagyok biztos benne, hogy az élmény maradandó lenne.

Verdikt: 5/10

Míg a Last Knightst néha untam, addig a Kéjlak annál jobban tetszett!

Kosztümös-szandálos filmek újabb hullámát indíthatja az érkező Odüsszeia feldolgozás.

De aki igazi adrenalin bombára vágyik, az George Miller legújabb filmjében, a Mad Max 4-ben meg fogja találni a számításait!