Londonban nem igazán lehet Vavyan Fabletől könyvet vàsàrolni. Az írónő utànozhatatlan stílusa, humora, nyelvùjítò szòviràgai, szófordulatai miatt a könyvei lefordithatlanok, magyar nyelvű könyveket itt meg nem nagyon látni. Szorult helyzetemben -lèpèst tartva a technikai fejlődèssel -  “A nàszjelentès” első kötetèt a tabletemen kezdem olvasni.

Amúgy itt mindenki olvas valamit, kūlönösen a metrón.

A legkèzenfekvőbb megoldàs a Metro ùjsàg, amit ingyen osztogatnak. Van benne betű rendesen, 70-100 oldalas terjedelemben. Esti våltozata karcsùbb, London Standard Evening a címe. Meglepően jòl ki-, ès megszerkesztettek, van benne minden mire csak igèny lehet: aktuàl politikai kėrdėsek, törtènetek, bulvűr, hirdetés, reklàm, ki-kit-ölt-meg rovat, rejtvèny. Mivel ingyenes, több mint 2 millióan olvassák mindennap, ezáltal tökéletes eszköz az intenziv agymosásra is, ha elégszer leírják és a népek elovassák benne az okosságokat. Ilyen örökzöld téma a bevándorlás ellenes politikai megnyilvánulások ügye is manapság Angliában, különösen Londonban. Ez gondolom és remélem így vagy úgy, de a 2o15-ös választásokkal le is fog csendesülni.

Sokan az okos telefonjaikat babràljàk, meg az e-olvasòjukat. Szėp szåmmal vannak akik az olvasàs hagyomànyos mòdját űzik, könyvet olvasnak. Nyomtatott, lapozhatò könyvet. Ha lopva bele-belelesel a melletted ülő szellemi tàplàlèkàba rögtön azt is megtudod ròla, hogy milyen nemzetisègű, mert angol aligha olvas oroszul, románul, kínaiul, magyarul vagy franciàul ezen a vidéken.

Ott tartottam, hogy szorult helyzetemben beolvadva a tömegbe èn is gyakorta olvasok a metrón, a tabletemen miközben a metró vagy a vonat állomásròl állomásra röpít uticèlom felė.

Ėpp ott tartok, hogy Jandra, a főhös a leánybùcsùjàn a lökött baràtnőivel cseverėszik, èvődnek, ugratják egymást, legisinkább a fėrjhez menőt. Lapoznom kell, így aztán hatàrozott mozdulattal ràbökök az ujjammal a kèpernyőre, a lapozás funkciò aktivizàlàsát remélve. Általában működik a dolog, de hopp, most valami törtènt!.. Igen, határozottan. De mi is törtènt?!...Nem èrtem a törtènet fonalàt. Igen, kb. 200 oldallal előbb tartok, ami így èrthető, nem ùgy a törtėnet...

Semmi gond ura vagyok a helyzetnek, ezért aztán lázas bökdösėsbe fogok, mert azt veszem a fejembe, hogy visszatalálok a törtènetemhez.

Aha! Most meg kiugrottam a regèny vègère! Sosem olvasom el hamarabb a könyv vègèt előbb, mint a könyvet, így bökdösöm kitartòan tovább a tabletet.... most meg előre ugrok a törtėnetben!.. ez egyre jobb!

Addig próbálkozom, míg elküzdöm magam a könyv első oldalàig.

Feladom, nem sokára úgy is le kell szàllnom, ìgy aztán – mintegy beletörődve a sorsomba - elkezdem előlről olvasni a könyvet. Mivel korábban a 300. oldal körül tarthattam, elėggè előrehaladva az eszement törtėnetben ìgy ezen informàciòk birtokában az előszò immáron ùj èrtelmet nyer, sőt találok rèszeket amire már nem is emlèkeztem, így most kevèsbè bosszankodom az elektronikus könyvolvasàs buktatòin.


Hiába a könyv örök! Könyvjelzőstül, szamárfüléstől, pacástól.

Nekem tuti, hogy az is marad!-:)