Az emberi faj élettartama jóval hosszabb, mint a legtöbb kisállaté, ami azt jelenti, hogy életünk folyamán valószínűleg több kis kedvencünktől kell végleges búcsút vennünk. A kötelék, amely kisállatainkhoz fűz bennünket olyan erős, hogy legtöbbünk megtapasztalja a mély, és intenzív szomorúság érzését. Az érzést, amely néhány gazdi számára akár mindent elsöprően fájdalmas is lehet,és komoly lelki traumát okozhat.

Viszonylag nem is olyan régen a társadalom még nem ismerte fel a kedvenc kisállat elvesztésével járó érzelmek intenzitását. A gyászoló gazdi számára nem állt rendelkezésre ugyanaz a támogatás és együttérzés, ami felől egy családtag vagy barát elvesztése során az embert biztosítják. A barátok és a család gyakorta egy másik kiskedvenc gyors beszerzését javasolja, hogy az az elvesztett kiskedvenc „helyébe lépjen”. Míg egyes gazdiknak egy új négylábú társ jelenléte enyhítheti a gyászát, addig más gazdiknak több időre van szükségük, mielőtt felkészültnek éreznék magukat arra, hogy új kisállat-társat fogadjanak be otthonukba. Soha,de soha egyetlen elvesztett kisállat sem pótolható-csupán új kisállatot lehet a családban üdvözölni.

Kedvencünk elvesztése nem mindig elhalálozás következménye. A gazdik akkor is megtapasztalhatják a fenti érzéseket, ha a kisállat elkóborol, vagy ellopják. Fájdalmukat még a kisállat további sorsa miatti bizonytalanság, aggodalom is tetézi. Nincs jó vagy rossz módszer a gyászolásra, és a gyász időtartama sem kötött. De legfőképpen fontos tudni, hogy teljesen rendben van az, ha egy kisállatot meggyászolunk.

A gyász egyéni dolog. Míg az egyik ember nyíltan gyászol, addig a másik magába zárkózva teszi ezt, megint mások pedig még lelkiismeret-furdalást is éreznek azért, mert ilyen mélyen meggyászolnak egy kiskedvencet.

A szomorúság, a magányosság, a depresszió és a könnyek mind-mind természetes reakciók a gyászra- a kiskedvenc elvesztése esetében is.

Az első reakció a gyászra a bénultság, a sokk, vagy a hitetlenkedés. A gyász legelső stádiumában úgy tűnik, hogy a gazdi elboldogul valahogy,de a fájdalom átcsap majd olyan ézésekbe is, mint a harag és a depresszió érzése.

A gyász „egyszer fent, egyszer lent” állomások sorozata. Egy kedvenc játék megtalálása, vagy az elvárás, hogy kedvencünket a szokott helyén találjuk, visszavetheti a gyászmunka folyamatát.

A legtöbb gazdi, a család és a barátok segítségével feldolgozza majd a gyászt, és idővel elérkezik számukra a belenyugvás és az elfogadás időszaka, amelyben már a kisállattal töltött szép időkre emlékeznek, és a gyász intenzitása is halványul.

Sok gazdinak vigaszt nyújt a kisállat állat-temetőben való eltemetése vagy hamvasztás előtti búcsúztatása, az empatikus és hozzáértő állatorvos pedig együttérző tanácsaival is osztozik a gazdi gyászában. Néhány országban már lézetik kifejezetten kisállatok elvesztésére szakosodott pszichológiai tanácsadás, gyászmunka is, az olyan gazdik számára, akik nem képesek feldolgozni a kisállat elvesztését. Ha van olyan hely (akár virtuális is), ahol a kisállat emléke előtt tiszteleghetünk, akkor könnyebb a kiskedvencet elengedni is.

Gyászunk és érzelmeink intenzitása egyben kedvenceink dicsérete is, hiszen legtöbbünk annyi élményt és tapasztalatot szerzett a velük töltött idő során, aminek segítségével idővel új kiskedvencet is képesek leszünk majd beengedni az életünkbe.